Page 325 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
Érezte Cersei tekintetének súlyát, ahogy a királyné őt tanulmányozta.
- Elhiszem, hogy komolyan gondolod, gyermekem. - Az asszony a többiek felé fordult. - Uraim,
úgy vélem, ha a többi rokona hű is marad hozzánk ezekben a szörnyű időkben, akkor közelebb jut-
nánk ahhoz, hogy félelmeinket félretehessük.
Pycelle nagymester óriási szakállát simogatta. Széles homlokára barázdákat rajzolt a tűnődés.
- Lord Eddardnak három fia van.
- Csak kisfiúk - vonta meg a vállát Lord Petyr. - Lady Catelyn és a Tullyk jobban foglalkoztat-
nak.
A királyné két tenyerébe fogta Sansa kezét.
- Gyermekem, tudsz írni?
Sansa nyugtalanul bólintott. Jobban írt és olvasott, mint bármelyik bátyja, bár a számok terén
tehetségtelen volt.
- Ezt örömmel hallom. Talán van még remény, hogy te és Joffrey...
- Mit akarsz, mit tegyek?
- Írnod kell édesanyádnak és a legidősebb fivérednek... mi is a neve?
- Robb - felelte Sansa.
- Atyád árulásának híre minden bizonnyal nemsokára elér hozzájuk. Jobb lenne, ha te tudatnád
velük. El kell mesélned nekik, hogyan árulta el Lord Eddard a királyát.
Sansa kétségbeesetten akarta Joffreyt, de nem érezte, hogy elegendő bátorság volna benne a ki-
rályné kérésének teljesítéséhez.
- De ő soha... én nem... felség, nem tudnám, mit mondjak...
A királyné megsimogatta a kezét.
- Mi majd megmondjuk neked, mit írj, gyermekem. A legfontosabb, hogy figyelmeztesd Lady
Catelynt és a bátyádat, hogy tartsák meg a király békéjét.
- Keserű sors vár rájuk, ha nem teszik - mondta Pycelle nagymester. - A szeretet miatt, amit
irántuk érzel, arra kell biztatnod őket, hogy a bölcsesség útját válasszák.
- Nemes édesanyád valószínűleg rettenetesen fog aggódni miattad - folytatta a királyné. -Azt is
el kell mondanod neki, hogy jól vagy és mi vigyázunk rád, hogy kedvesen bánunk veled és minden
szükségletedről gondoskodunk. Szólítsd fel őket, hogy jöjjenek el Királyvárba és fogadjanak hűsé-
get Joffnak, amikor elfoglalja a trónját! Ha megteszik... nos, akkor tudni fogjuk, hogy nincs áruló
hajlam a véredben, így ha női életed virágba borul, hozzáadunk a királyhoz Baelor Nagy Szenté-
lyében az istenek és az emberek színe előtt.
„Hozzáadunk a királyhoz..." A szavak hallatán hevesebben vert a szíve, Sansa azonban még
mindig habozott.
- Talán... ha találkozhatnék az édesapámmal, beszélnék vele...
- Árulás? - célozgatott Varys.
- Csalódást okozol, Sansa - mondta a királyné. A tekintete most kemény volt, mint a kő. -
Beszéltünk neked apád bűneiről. Ha valóban olyan hűséges vagy, mint mondod, miért akarsz talál-
kozni vele?
- Csak... csak azt akartam... - Sansa érezte, hogy könny szökik a szemébe. - Őt nem... kérlek,
nem... érte bántódás... vagy... vagy...
- Lord Eddardnak semmi bántódása nem esett - közölte a királyné.
- De... mi lesz vele?
- Ez a király döntésétől függ - jelentette ki Pycelle nagymester tömören.
A király! Sansa pislogott, hogy visszatartsa a könnyeit. Most Joffrey a király, gondolta. Nemes
hercege sohasem ártana az apjának, bármit tett is. Ha elmegy hozzá és kegyelemért könyörög, biz-
tosan meghallgatja. Meg kell, hogy hallgassa, hiszen szereti, még a királyné is ezt mondta. Joffnak
meg kellene büntetnie Apát, a nagyurak ezt várják tőle, de talán visszaküldhetné Deresbe vagy
száműzhetné az egyik Szabad Városba a keskeny tengeren túl. Csak néhány évről lenne szó. Ad-
digra ő és Joffrey összeházasodnának. Ha majd királyné lesz, talán ráveheti Joffot, hogy visszahoz-
za Apát és megkegyelmezzen neki.

328