Page 320 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.
P. 320

ARYA
         lítva, mint a karmok és a vér még mindig csepeg a tenyerén lévő mély vágásokból, ahol Tű megse-
         besítette. Talán ott vár, hogy elkapja, amint elhalad előtte. A gyertyafény miatt már messziről meg-
         láthatja, hogy jön. Lehet, hogy okosabb lenne a fény nélkül...
            A félelem mélyebbre hatol, mint a penge, suttogta a halk hang. Aryának hirtelen eszébe jutott
         Deres kriptája. Az sokkal félelmetesebb ennél a helynél, bizonygatta magának. Kislány volt még,
         amikor először látta. A bátyja, Robb vitte le őket: őt, Sansát és a kicsi Brant, aki nem volt még na-
         gyobb, mint most Rickon. Csak egy gyertyát vittek magukkal és Bran szemei akkorák lettek, mint
         két csészealj, ahogy a Tél Királyainak szobrait bámulta a farkasokkal a lábuknál és a vaskarddal az
         ölükben.
            Robb levitte őket egészen a végéig, túl Nagyapán, Brandonon és Lyannán, hogy megmutassa
         nekik saját sírjukat. Sansa folyton a rövidke gyertyára pillantott. Rettegett tőle, hogy elalszik. Öreg
         Nan azt mondta neki, hogy odalent pókok vannak és akkora patkányok, mint egy kutya. Robb csak
         mosolygott ezen.
            - Vannak rosszabb dolgok is a pókoknál meg a patkányoknál - suttogta. - Ez az a hely, ahol a
         halottak járnak.
            Ekkor hallották meg a hangot. Hosszú volt, mély és hátborzongató. A kis Bran ijedten kapasz-
         kodott Arya kezébe.
            Amikor a kísértet sápadtan és vér után nyöszörögve kilépett a nyitott sírból, Sansa visítva a lép-
         cső felé iramodott, Bran pedig zokogva karolta át Robb lábát. Arya a helyén maradt és nagyot rú-
         gott a szellembe. Csak Jon volt az, tetőtől-talpig bekenve liszttel.
            - Te hülye! - mondta neki a lány. - Megijesztetted a kicsit!
            Jon és Robb azonban csak nevettek és nevettek és nemsokára velük nevetett Bran és Arya is.
            Arya elmosolyodott az emléken és ettől kezdve a sötétség nem tartogatott több rettegést a szá-
         mára. Az istállófiú halott volt, megölte és ha újra rávetné magát, megint megölné. Hazafelé tartott.
         Otthon, Deres szürke gránitfalainak biztonságában minden sokkal jobb lesz.
            Lépteinek halk visszhangja járt előtte, ahogy Arya egyre mélyebbre hatolt a sötétségbe.









































                                                                                              323
   315   316   317   318   319   320   321   322   323   324   325