Page 39 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
tem ezt a kupát.
- Talán nem - mondta Catelyn -, de Brandon halott, a kupát pedig neked adták tovább, s neked
innod kell belőle, ha tetszik, ha nem.
Ned elfordult tőle, vissza az éjszakába. Ott állt, kifelé bámult a sötétségbe, talán a holdat és a
csillagokat nézte, talán az őrszemeket a falon.
Catelyn megenyhült a fájdalma láttán. Brandon helyett Eddard Stark vette nőül őt, ahogy a szo-
kás diktálta, de a halott fivér árnya még mindig ott feküdt kettejük közt, akárcsak a másik árny, a
nőé, akinek a nevét soha nem árulta el, a nőé, aki fattyú fiát szülte neki.
Már azon volt, hogy odamegy hozzá, amikor váratlanul és hangosan kopogtak az ajtón. Ned
megfordult és összeráncolta a homlokát.
- Mi lehet ez?
Desmond hangja hallatszott az ajtón át.
- Uram, Luwin mester van odakint, sürgős kihallgatást kér.
- Megmondtad neki, hogy meghagytam, senki se zavarjon?
- Igen, uram, de ragaszkodik hozzá.
- Jól van. Küldd be!
Ned a szekrényhez ment és belebújt egy nehéz köntösbe. Catelyn hirtelen észrevette, milyen hi-
deg lett. Felült az ágyban és nyakig felhúzta a bundákat.
- Be kellene csuknunk az ablakokat -javasolta.
Ned szórakozottan bólintott. Luwin mestert bevezették.
A mester apró, szürke emberke volt. Szürke, gyors szemei sok mindent megláttak. Az a kevés
haja, amit az évek meghagytak neki, szintén szürke volt. Szürke bundát viselt, amelyet fehér sávok
díszítettek, a Starkok színei. Nagy, lelógó ujjai belül zsebeket rejtettek. Luwin mindenfélét dugdo-
sott azokba a zsebekbe és más dolgokat varázsolt elő belőlük: könyveket, üzeneteket, furcsa tár-
gyakat vagy játékokat a gyermekeknek. Catelyn csodálkozott, hogy a zsebekbe rejtett rengeteg
holmival Luwin mester egyáltalán fel tudja emelni a karját.
A mester megvárta, hogy az ajtó becsukódjon mögötte, mielőtt beszélni kezdett volna.
- Uram - szólt Nedhez -, bocsáss meg, amiért zavarlak pihenésedben. Üzenetet hagytak nálam.
Ned dühösnek látszott.
- Hagytak? Kicsoda? Lovas érkezett? Nem szóltak róla.
- Nem jött lovas, uram. Csak egy faragott fadoboz, amelyet az asztalon hagytak az obszervatóri-
umomban, míg lepihentem. A szolgálóim senkit sem láttak, de minden bizonnyal valaki a király kí-
séretéből hozta. Nem volt más látogatónk délről.
- Azt mondod, egy fadoboz? - kérdezte Catelyn.
- Egy nagyszerű új lencse volt benne az obszervatóriumhoz, külseje alapján Myrből. Myr len-
csekészítői párjukat ritkítják.
Ned összevonta a szemöldökét. Catelyn tudta, hogy kevés türelme van az ilyesféle dolgokhoz.
- Egy lencse - mondta. - Nekem mi közöm ehhez?
- Én is ugyanezt kérdeztem - felelte Luwin mester. - Nyilván többet jelent, mint első ránézésre
gondolnánk.
Catelyn megborzongott a súlyos bundatakarók alatt.
- A lencse olyan eszköz, amely segít látnunk.
- Való igaz - a mester rendjének nyakláncával babrált. Az ékszer szorosan a nyakára simult.
Minden láncszemét másféle fémből kovácsolták.
Catelyn érezte, hogy a rettegés újra beleköltözik.
- Mi az, amit szeretnének, ha tisztábban látnánk?
- Pontosan ezt kérdeztem magam is - Luwin mester szorosan összetekert papírt vett elő köpenye
ujjából. - A valódi üzenetre a lencse dobozának hamis feneke alatt bukkantam rá, amikor szétszed-
tem, de azt nem az én szememnek szánták.
Ned kinyújtotta a kezét.
- Add hát át!

42