Page 37 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
- Attól tartok, megijesztettem a farkasodat. Bocsáss meg!
- Nem ijedt meg - mondta Jon. Letérdelt és kiáltott neki. - Szellem, gyere ide! Mi lesz? Ez az!
A farkaskölyök közelebb lopakodott és orrával megbökte Jon arcát, de közben egyik szemét
Tyrion Lannisteren tartotta, s amikor a törpe kinyújtotta a kezét, hogy megsimogassa, visszahúzó-
dott és vicsorogva kivillantotta a fogait.
- Milyen szégyenlős! - jegyezte meg Lannister.
- Szellem, ül! - parancsolta Jon. - Jól van. Ott maradsz! - felpillantott a torzszülöttre. -Most hoz-
záérhetsz. Addig nem mozdul, amíg nem mondom neki. Én idomítom.
- Értem - mondta Lannister. Megvakarta a hófehér bundát Szellem fülei közt és így szólt: -Jó
farkas.
- Ha nem lennék itt, széttépné a torkodat - közölte Jon. Ez persze még nem volt lehetséges, de
egy napon majd az lesz.
- Ebben az esetben jobb lenne, ha a közelben maradnál - szólt a törpe. Túlméretezett fejét fél ol-
dalra billentette és nem éppen összeillő szemeivel végigmérte a fiút. - Én Tyrion Lannister vagyok.
- Tudom - mondta Jon. Felállt. Álló helyzetben magasabb volt a törpénél, s ettől furcsán érezte
magát.
- Te Ned Stark fattya vagy, ugye?
Jon érezte, amint hideg járja át. Összeszorította a száját és nem szólt semmit.
- Megbántottalak? - kérdezte Lannister. - Sajnálom. A törpéknek nem kell tapintatosnak lenni-
ük. Bohócruhába öltözött, ugrabugráló bolondok generációi kiharcolták nekem a jogot, hogy rosz-
szul öltözzek és kimondjak minden istenverte dolgot, ami csak eszembe jut - elvigyorodott. - Nos
tehát, te vagy a fattyú.
- Lord Eddard Stark az apám - jelentette ki Jon mereven.
Lannister az arcát tanulmányozta.
- Igen - szólalt meg -, ezt látom. Benned több van északból, mint a testvéreidben.
- A féltestvéreimben - javította ki Jon. A törpe megjegyzése elégedettséggel töltötte el, de meg-
próbálta nem kimutatni.
- Fogadj el tőlem egy tanácsot, fattyú - folytatta Lannister. - Soha ne feledd el, ki is vagy, mert a
világ biztosan nem fogja! Tedd ezt az erősségeddé, s akkor sohasem lehet a gyengeséged. Viseld
páncélként és sohasem használják majd arra, hogy ártsanak vele!
Jon nem volt olyan hangulatban, hogy bárkinek is elfogadja a tanácsát.
- Mit tudsz te arról, milyen fattyúnak lenni?
- Az apjuk szemében minden törpe fattyú.
- Te anyád törvényes gyermeke vagy, Lannister.
- Valóban? - vágott vissza a törpe cinikusan. - Ezt mondd meg nemes apámnak! Az anyám be-
lehalt a szülésbe és ő sohasem volt biztos a dologban.
- Én nem is tudom, ki volt az anyám - mondta Jon.
- Valami asszony, kétség nem férhet hozzá. A legtöbb anya az - bánatos grimaszt vágott Jon fe-
lé. - Emlékezz erre, fiú! Minden törpe lehet fattyú, de nem minden fattyúnak kell feltétlenül törpé-
nek lennie! - Azzal megfordult és fütyörészve visszaballagott a lakomára. Amikor kinyitotta az aj-
tót, a bentről kiömlő fény az udvarra vetette az árnyékát, s egy rövid pillanatig Tyrion Lannister
délceg volt, mint egy király.

40