Page 352 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

CATELYN
jén találkoztak - úgy megdőlt, mint aki éppen gyomra teljes tartalmát készül kiokádni a csatornába.
A magas, karcsú Gyermekek Tornya pedig - amelynél a legendák szerint az erdő gyermekei valaha
megszólították névtelen isteneiket, hogy küldjék el nekik a vizek kalapácsát - elveszítette csúcsá-
nak felét. Úgy nézett ki, mintha valami óriási szörnyeteg kiharapott volna egy darabot a torony te-
tején körbefutó lőrésekből és a törmeléket a mocsárba köpte volna. Mindhárom tornyot zöld moha
borította. A Kaputorony északi oldalán a kövek között egy fa nőtt. Göcsörtös ágai között nyálkás,
fehér szellembőr ernyő feszült.
- Az istenek irgalmazzanak! - kiáltott fel Ser Brynden, amikor meglátta az előttük elterülő épít-
ményt. - Ez a Cailin-árok? Hiszen ez nem több, mint egy...
- ...halálos csapda - fejezte be helyette Catelyn. - Tudom, milyennek tűnik, Nagybácsi. Amikor
először megláttam, én is ugyanezt gondoltam, de Ned elmondta, hogy ez a rom sokkal félelmete-
sebb, mint első ránézésre hinné az ember. A három megmaradt torony minden oldalról uralja a töl-
tést és bármilyen ellenség jöjjön is, át kell haladnia köztük. Ezek a mocsarak áthatolhatatlanok. Te-
le vannak futóhomokkal, szívólyukakkal és hemzsegnek a kígyóktól. Ha egy hadsereg meg akarja
ostromolni bármelyik tornyot, derékig érő fekete iszapon kell átgázolnia, át kell vergődnie egy
oroszlángyíkokkal teli árkon és meg kell másznia a mohától síkos falakat, miközben végig kitűnő
célt mutat a másik két torony íjászainak. - Zordan elmosolyodott. - Amikor pedig leszáll az éjszaka,
azt mondják, szellemek jelennek meg, hideg, bosszúszomjas északi lelkek, akik éheznek a déli vér-
re.
Ser Brynden kuncogott.
- Majd emlékeztess rá, hogy ne időzzek itt túl soká! Amikor utoljára tükörbe néztem, magam is
déli voltam.
Mindhárom torony tetejére lobogókat vontak fel. A Karstark napfelkelte a Részeg Tornyon füg-
gött a rémfarkas alatt, a Gyermekek Tornyán pedig a Hordó óriása látszott széttépett láncaival. A
Kaputornyon azonban egyedül a Stark lobogót lengette a szél. Robb ott ütött tanyát. Catelyn arra
indult tehát Ser Bryndennel és Ser Wendellel a nyomában. A lovak lassan lépkedtek a tuskókból és
széles pallókból rakott úton, amelyet a zöld és fekete sártengerre építettek.
Fiát apja zászlóhordozó főurainak gyűrűjében találta egy huzatos teremben, amelyet a fekete
kandallóban füstölgő tőzeg fűtött. Óriási kőasztalnál ült, előtte nagy halomban térképek és iratok
hevertek. Éppen heves eszmecserét folytatott Roose Boltonnal és a Hordóval. Először nem vette
észre őt... a farkasa azonban igen. A hatalmas, szürke állat a tűz mellett feküdt, amikor azonban
Catelyn belépett, felemelte a fejét és aranyló szemei találkoztak az asszonyéval. Az urak egyenként
elcsendesedtek, Robb pedig felpillantott a hirtelen beállt csendben, s akkor meglátta.
- Anya? - szólalt meg érzelmektől áthatott hangon.
Catelyn szeretett volna odarohanni hozzá, szerette volna megcsókolni azt a kedves homlokát, a
karjaiba zárni és olyan szorosan magához ölelni, hogy soha, semmi baja ne essék... de itt, az urak
előtt nem merte megtenni. A fia most egy férfi szerepét játssza, s ő nem akarta megfosztani ettől a
szereptől. Így hát az asztalnak használt bazalttömb másik végén maradt. A rémfarkas feltápászko-
dott és keresztülügetett a szobán oda, ahol állt. Nagyobbnak látszott, mint amekkorának egy far-
kasnak lennie kellett volna.
- Szakállat növesztettél - mondta az asszony Robbnak, miközben Szürke Szél a kezét szaglászta.
A fiú végigsimított borostás állán és hirtelen félszegnek tűnt.
- Igen - az arcát borító szőr vörösebb volt, mint a haja.
- Tetszik - Catelyn gyengéden simogatta a farkas fejét. - Ettől úgy nézel ki, mint Edmure bá-
tyám. - Szürke Szél játékosan megcsípte az ujjait és visszaballagott a helyére a tűz mellé.
Ser Helman Tallhart volt az első, aki követte a farkast a szobán át, hogy kifejezze hódolatát. Le-
térdelt az asszony elé és a homlokát a kezéhez nyomta.
- Lady Catelyn - mondta -, gyönyörű vagy, mint mindig, kellemes vendég ilyen zűrzavaros
időkben.
Utána a Gloverek következtek, Galbart és Robett, aztán Hordó Umber, majd a többiek, egymás
után. Theon Greyjoy járult elébe utolsóként.

355