Page 347 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
pönyeget a Nyár Szigetekről és megvette ajándékba. Cserébe egy arany medált adott a kereskedő-
nek az övéből. A dothrakik között így működött a dolog. Egy madárkereskedő megtanította egy
zöld és piros papagájnak a lány nevét és Dany megint nevetett, bár nem vette meg. Ugyan mit kez-
dene egy zöld és piros papagájjal a khalasarban? Vett viszont egy tucat üvegcse illatos olajat,
gyermekkora parfümjeit. Csak be kellett csuknia a szemét, szippantani egyet belőlük és máris maga
előtt látta a nagy házat a vörös ajtóval. Amikor észrevette, hogy Doreah sóvárogva nézeget egy
termékennyé tevő amulettet egy varázsló fülkéjében, megvette azt is, és odaadta a szolgálólánynak,
s közben arra gondolt, hogy most találnia kellene valamit Irrinek és Jhiquinak is.
Az egyik sarkon túl egy borkereskedőbe botlottak, aki gyűszűnyi kóstolót kínált termékeiből az
arra járóknak.
- Édes vörös! - kiabálta folyékony dothraki nyelven. - Van édes vörösöm Lysből, Volantisból és
az Arborból! Fehér Lysből, tyroshi körtepálinka, tűzbor, borsbor, Myr halványzöld nektárjai! Füst-
bogyóból készült barna és andali savanyú, tessék, tessék! - Apró termetű, karcsú és jóképű férfi
volt, lysi szokás szerint göndörített és illatosított lenszőke hajjal. Amikor Dany megállt a standja
előtt, mélyen meghajolt. - Egy kóstolót a khaleesinek? Van édes vörösöm Dorne-ból, úrnőm, szil-
váról, cseresznyéről és erős, sötét tölgyről dalol. Egy hordó, egy kupa, egy korty? Csak egy kósto-
ló, és rólam fogod elnevezni a gyermekeidet!
Dany elmosolyodott.
- A fiamnak már van neve, de azért megkóstolom a nyárborodat - szólalt meg valyriai nyelven,
azon a valyriai nyelven, amit a Szabad Városokban beszélnek. A szavakat furcsának érezte a nyel-
vén ennyi idő elteltével. - Csak egy kortyot, ha volnál olyan kedves.
A kereskedő nyilván dothrakinak nézte a ruhája, olajozott haja és napbarnított bőre miatt. Ami-
kor a lány megszólalt, tátott szájjal bámult rá.
- Úrnőm, te... tyroshi vagy? Lehetséges ez?
- Lehet, hogy a beszédem tyroshi, az öltözékem pedig dothraki, de Westerosról, a Napnyugati
Királyságokból származom - felelte neki Dany.
Doreah melléje lépett.
- Az a megtiszteltetés ért, hogy a Targaryen házból származó Daeneryst szólíthattad meg, Vi-
harban Született Daeneryst, a lovasok khaleesiját és a Hét Királyság hercegnőjét.
A borárus térdre rogyott.
- Hercegnő - rebegte meghajtott fejjel.
- Kelj fel! - parancsolta Dany. - Még mindig szeretném megkóstolni azt a nyárbort, amiről me-
séltél.
A férfi talpra ugrott.
- Azt? Dorne-i lőre! Nem méltó egy hercegnőhöz. Van száraz vörösborom az Arborból. friss,
erős és élvezetes! Engedd meg, hogy adjak egy hordóval!
Khal Drogónak a Szabad Városokban tett gyakori látogatásaiból kifolyólag igen jó ízlése volt a
borok terén, és Dany tudta, hogy egy ilyen nemes szürettel nagyon elégedett lenne.
- Megtisztelsz, uram! - suttogta édesen.
- Részemről a megtiszteltetés. - A kereskedő kotorászni kezdett a bódé hátuljában és elővará-
zsolt egy kis tölgyfahordót. A fába egy szőlőfürtöt égettek. - A Redwyne-ok címere - mutatott rá -,
az Arbor számára. Nincs ennél nagyszerűbb ital!
- Khal Drogo és én együtt fogjuk elfogyasztani. Aggo, vidd ezt vissza a gyaloghintómhoz, ha
volnál olyan kedves! - A borkereskedő ragyogott, ahogy a dothraki felemelte a hordót.
A lány nem vette észre, hogy Ser Jorah visszatért, míg a lovag meg nem szólalt mögötte:
- Nem! - a hangja furcsa, rideg volt. - Aggo, tedd le azt a hordót!
Aggo Danyre pillantott. A lány bizonytalanul bólintott.
- Valami baj van, Ser Jorah?
- Megszomjaztam. Nyisd ki, árus!
A kereskedő összevonta a szemöldökét.
- Ez a bor a khaleesié, nem olyanoknak való, mint te, ser.

350