Page 349 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
- A sárkány vére vagy, kicsikém - suttogta, ahogy a gyaloghintó szorosan behúzott függönyök-
kel ringatózott az úton. - A sárkány vére vagy, a sárkány pedig nem fél.
Az üreges földhalom alatt, amely vaes dothraki lakhelyéül szolgált, Dany mindenkit kiparan-
csolt, kivéve Ser Jorah-t.
- Mondd el! - parancsolt rá és elhelyezkedett a párnáin. - A Bitorló volt az?
- Igen - a lovag előhúzott egy összetekert pergament. - Levél Viserysnek Illyrio tanácsostól.
Robert Baratheon földet és nemesi címet ajánlott fel a halálodért, vagy a bátyád haláláért.
- A bátyám haláláért? - A sírása félig-meddig nevetés volt. - Szóval még nem tudja? A Bitorló
tartozik Drogónak egy nemesi címmel. - Ezúttal a nevetése volt félig sírás. Védekezőn összegöm-
bölyödött. - Értem, azt mondod. Csak értem?
- Érted és a gyermekért - felelte Ser Jorah komoran.
- Nem! Nem kapja meg a gyermekemet - elhatározta, hogy nem sír. Reszketni sem fog a féle-
lemtől. Most a Bitorló ébresztette fel a sárkányt, gondolta magában... és a szeme a sárkánytojásokra
tévedt, amelyek sötét bársonyfészkükben hevertek. A lámpás imbolygó fénye ábrákat rajzolt meg-
kövesedett páncéljukra, körülöttük pedig zöld, vörös és aranyszínű porszemcsék úsztak a levegő-
ben, mint udvaroncok a király körül.
Vajon a rettegés szülte őrület volt, ami a hatalmába kerítette akkor? Vagy valami különös böl-
csesség, amelyet a vérében hordozott? Dany nem tudta volna megmondani. Hallotta a saját hangját,
amint ezt mondja:
- Ser Jorah, gyújtsd be a kályhát!
- Khaleesi? - A lovag csodálkozva nézett rá. - Forróság van. Biztos vagy benne?
Még sohasem volt ennyire biztos.
- Igen... fázom. Gyújtsd be a kályhát!
A férfi meghajolt.
- Ahogy parancsolod.
Amikor a széndarabok felizzottak, Dany elküldte Ser Jorah-t. Egyedül kellett maradnia, hogy
megtehesse, amit meg akart tenni. Ez őrület, mondta magának, miközben kiemelte a fekete-vörös
tojást a bársonyból. Csak eltörik és elég, pedig olyan gyönyörű. Ser Jorah bolondnak fog tartani, ha
tönkreteszem, de mégis... de mégis...
Két kezébe vette a tojást, a tűzhelyhez lépett vele és bedugta a felhevült szén közé. A fekete
pikkelyek mintha felragyogtak volna, ahogy magukba szívták a hőt. Lángok nyaldosták a követ ap-
ró, vörös nyelvükkel. Dany a másik két tojást is a fekete mellé helyezte a tűzbe. Amikor hátrébb lé-
pett a kályhától, a szíve a torkában dobogott.
Addig nézte, míg a szén hamuvá nem omlott. A füstelvezető nyíláson keresztül lebegő szikrák
úsztak felfelé. A forróság hullámokban vibrált a sárkánytojás körül. Ez volt minden.
A bátyád, Rhaegar volt az utolsó sárkány, mondta Ser Jorah. Dany szomorúan bámulta a tojáso-
kat. Mégis mit várt? Sok-sok évezreddel ezelőtt még élők voltak, most már csak csinos kis kőda-
rabok. Nem tudnak sárkányt teremteni. A sárkány levegő és tűz. Élő hús, nem halott kő.
A tűzhely újra kihűlt, mire Khal Drogo visszatért. Cohollo teherhordó lovat vezetett mögötte.
Az állat hátán hatalmas, fehér oroszlán teteme hevert keresztülvetve. Odafent kezdtek előbújni a
csillagok. A khal nevetett, amikor leugrott a ménjéről és megmutatta a lánynak a sebeket a lábán,
ahol a hrakkar megkarmolta a nadrágján keresztül.
- Köpönyeget készítek neked a bőréből, életem holdja! - fogadkozott.
Amikor Dany elmesélte neki, mi történt a piactéren, minden nevetés elhalt és Khal Drogo hirte-
len nagyon csendes lett.
- Ez a méregkeverő az első volt - figyelmeztette Ser Jorah Mormont -, de nem az utolsó. Az em-
berek sok mindent hajlandók kockáztatni főúri rangért.
Drogo hallgatott egy darabig. Végül így szólt:
- A mérgeknek ez az árusa elfutott életem holdja elől. Jobban tenné, ha utána futna. Így is lesz.
Jhogo, Jorah az Andal, mindkettőtöknek azt mondom: válasszatok egy lovat a méneseimből, ame-
lyik tetszik és a tiétek. Bármelyiket, kivéve az én vörösömet és az ezüstöt, amely az én nászajándé-

352