Page 348 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

DAENERYS
Ser Jorah közelebb lépett a bódéhoz.
- Ha nem nyitod ki, a fejeddel verem szét! - Itt, a szent városban nem viselt fegyvert, csak a
puszta kezét, de az is épp elég volt. Hatalmas, kemény, veszélyes, bütykeit durva, sötét szőr borí-
totta. A kereskedő habozott egy pillanatig, majd megfogta a kalapácsát és kiütötte a dugót a hordó-
ból.
- Tölts! - parancsolta Ser Jorah. Dany khasának négy ifjú harcosa mögéje gyűlt és gyanakodva
figyeltek sötét, mandulavágású szemükkel.
- Vétek lenne meginni egy ilyen gazdag bort anélkül, hogy hagynánk levegőzni. - Az árus nem
tette le a kalapácsot.
Jhogo az övére tekert korbácsért nyúlt, de Dany egy finom érintéssel megállította.
- Tedd, amit Ser Jorah mond! - szólalt meg. Egyre többen álltak meg bámészkodni mögöttük.
A férfi gyors, mogorva pillantást vetett rá.
- Ahogy a hercegnő parancsolja. - Félre kellett tennie a kalapácsot, hogy felemelje a hordót.
Megtöltött két gyűszünyi kóstolópohárkát. Olyan ügyesen öntött, hogy egy csepp sem ment mellé.
Ser Jorah felemelte az egyiket és rosszallóan beleszagolt.
- Édes, ugye? - kérdezte a borárus mosolyogva. - Érzed benne a gyümölcsöt, ser? Az Arbor il-
latszere. Kóstold meg, uram és mondd, hogy nem ez a legfinomabb, legdúsabb bor, amely valaha is
érintette a nyelvedet!
Ser Jorah odanyújtotta neki a pohárkát.
- Előbb te igyál belőle!
- Én? - a férfi nevetett. - Én nem vagyok méltó rá, uram! Amellett szegény az a borkereskedő,
aki maga issza meg az áruját.
A mosolya barátságos volt, de Dany jól látta a fénylő izzadságcseppeket a homlokán.
- Inni fogsz belőle - Dany hangja hideg volt, mint a jég. - Ürítsd ki a poharat, különben megpa-
rancsolom nekik, hogy fogjanak le, míg Ser Jorah az egész hordót leönti a torkodon!
A kereskedő megvonta a vállát, a pohárért nyúlt... ám helyette a hordót ragadta meg és két kéz-
zel a lányhoz vágta. Ser Jorah eléugrott és félrelökte az útból. A hordó lepattant a válláról és össze-
tört a földön. Dany megbotlott és elveszítette az egyensúlyát.
- Ne! - sikoltott és kinyújtotta a kezeit, hogy tompítsa a zuhanást... ekkor Doreah elkapta a kar-
ját és hátracsavarta, úgy, hogy a lábaira, nem pedig a hasára esett.
Az árus átvetette magát a pulton és elrohant Aggo és Rakharo között. Quaro az arakhjáért nyúlt,
ami nem volt ott, és a szőke férfi félrelökte az útjából. Végigrohant a kis utcácskán. Dany Jhogo
korbácsának csattanását hallotta, látta, amint a bőrnyelv kicsap és a borkereskedő lábára csavaro-
dik. A férfi arccal a porba zuhant.
Tucatnyi karavánőr érkezett futva. Maga a gazda, Byan Votyris kereskedőkapitány is velük
volt. Apró termetű norvoshi volt, a bőre akár a csizmatalp, hetykén meredező, kék bajusza pedig
felért egészen a füléig. Rögtön tudta, mi történt, pedig egy szó sem hangzott el.
- Vigyétek el ezt, hadd várja meg a khal döntését! - parancsolta és a földön fekvő emberre muta-
tott. Két őr talpra állította a borárust. - Az áruit is neked ajándékozom, hercegnő - folytatta a kapi-
tány. - Kicsiny jele afelett érzett bánatomnak, hogy az én egyik emberem tett ilyet veled.
Doreah és Jhiqui segített talpra állni Danynek. A mérgezett bor a porba szivárgott a törött hor-
dóból.
- Honnét tudtad? - kérdezte Ser Jorahtól remegve. - Honnét?
- Nem tudtam, khaleesi, míg az az ember meg nem tagadta, hogy igyék, de miután elolvastam
Illyrio tanácsos levelét, félni kezdtem - sötét szemei végigpásztáztak a piacon kószáló idegeneken. -
Gyere! Jobb lesz, ha nem itt beszéljük meg.
Dany közel állt a síráshoz, miközben visszacipelték. A szájában érzett ízt már nagyon jól ismer-
te: félelem. Évekig rettegésben élt Viserys miatt, félt, hogy felébreszti a sárkányt. Ez még rosszabb
volt. Már nemcsak saját magáért aggódott, hanem a gyermeke életéért is. A kicsi, mintha megérezte
volna a riadalmát, nyugtalanul mozgolódni kezdett benne. Dany gyengéden megsimogatta gömbö-
lyű pocakját. Szerette volna elérni, megérinteni, megnyugtatni a gyermekét.

351