Page 356 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

CATELYN
kereskedők és tímárok fiai, kiegészítve néhány zsákmányra éhes zsoldossal és szabadlovassal.
Amikor uruk szólította őket, ők jöttek... de nem lehetnek itt örökké.
- A menetelés még rendben van - mondta a fiának -, de hová és milyen céllal? Mit szándékozol
tenni?
Robb habozott.
- A Hordó azt mondja, vonuljunk Lord Tywin ellen és lepjük meg - felelte -, a Gloverek és a
Karstarkok viszont úgy gondolják, okosabb lenne, ha megkerülnénk a seregét és egyesítenénk erő-
inket Ser Edmure bácsival a Királyölő ellen - beletúrt gubancos, aranybarna sörényébe. Kétség-
beesettnek látszott. - Mire azonban elérnénk Zúgót... nem vagyok biztos benne...
- Legyél biztos a dolgodban - figyelmeztette a fiát Catelyn -, vagy menj haza és vegyél inkább
fakardot a kezedbe! Nem engedheted meg magadnak, hogy határozatlannak tűnj olyan emberek
előtt, mint Roose Bolton vagy Rickard Karstark. Ne hibázz, Robb! Ezek a zászlóvivőid, nem a ba-
rátaid. Te nevezted ki magad parancsnokká. Hát parancsolj!
A fia meglepetten nézett rá, mintha nem hinne a fülének.
- Ahogy kívánod, Anya!
- Újra kérdezem. Mit akarsz tenni?
Robb kiterített egy térképet az asztalon. A szakadt, régi bőrdarabot kifakult, festett csíkok ke-
resztezték. Az egyik vége felpöndörödött a sok tekergetéstől, Robb a tőrét tette rá nehezéknek.
- Mindkét tervnek vannak előnyei, de... nézd, ha megpróbáljuk kikerülni Lord Tywin seregét,
azt kockáztatjuk, hogy beszorulunk közé és a Királyölő közé, ha pedig megtámadjuk... az összes je-
lentés szerint több embere van, mint nekem és sokkal több páncélos lovasa. A Hordó szerint ez
nem számít, ha letolt gatyával kapjuk el, de én attól tartok, hogy azt, aki annyi csatát vívott már,
mint Tywin Lannister, nem könnyű meglepni.
- Jó - helyeselt Catelyn. Ned visszhangját hallotta a szavaiban, ahogy ott ült a térkép fölé hajol-
va. - Mondj el még többet!
- Itt hagynék egy kisebb csapatot, hogy tartsa a Cailin-árkot, főként íjászokat, a többiekkel pe-
dig levonulnék a töltésen - folytatta -, de amint a Nyak alá érünk, kettéosztom a sereget. A gyalo-
gosok tovább mehetnek a királyi úton, miközben a lovasaink az Ikreknél átkelnek a Zöld Ágon -
megmutatta a térképen. - Ha Lord Tywin megtudja, hogy délre vonultunk, észak felé indul majd,
hogy összecsapjon a főseregünkkel, de lovasokat hagy szabadon, hogy a nyugati parton levágtat-
hassanak Zúgóba.
Robb hátradőlt. Nem igazán mert mosolyogni, de elégedett volt magával és várta az asszony di-
cséretét.
Catelyn összevont szemöldökkel tanulmányozta a térképet.
- Egy folyó kerülne a sereged két része közé.
- Ahogyan Jaime és Lord Tywin közé is - vágta rá a fiú hevesen. Végre elmosolyodott. - A ru-
bintos gázló felett, ahol Robert megszerezte a koronáját, nem lehet átkelni a Zöld Ágon. Egészen az
Ikrekig, itt fent és azt a hidat Lord Frey ellenőrzi. Ő az apád zászlóvivője, nem?
Az Elkésett Lord Frey, gondolta Catelyn.
- Igen - ismerte be -, de az apám sohasem bízott meg benne. Neked sem kellene.
- Nem fogok - ígérte Robb. - Neked mi a véleményed?
Az asszony önkéntelenül is elmosolyodott. Külsőre olyan, mint egy Tully, gondolta Catelyn,
mégis az apja fia, Ned pedig jól tanította.
- Te melyik csapatot vezetnéd?
- A lovasokat - felelte azonnal. Megint, akár az apja: Ned maga is mindig a veszélyesebb felada-
tot választaná.
- És a másikat?
- A Hordó úgyis mindig azt hajtogatja, hogy szét kellene zúznunk Lord Tywint. Úgy gondol-
tam, részesüljön ő a megtiszteltetésben.
Ez volt az első ballépése, de hogyan vezesse rá anélkül, hogy lerombolja bimbózó önbizalmát?
- Az apád egyszer azt mondta nekem, hogy a Hordó az egyik legvakmerőbb ember, akit valaha

359