Page 353 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
- Nem számítottam rá, hogy itt talállak, úrnőm! - mondta, ahogy letérdelt.
- Nem gondoltam, hogy itt leszek - felelte Catelyn -, míg partra nem szálltam a Fehér Öbölnél és
Lord Wyman el nem mondta, hogy Robb összehívta a lobogókat. Ismeritek a fiát, Ser Wendelt -
Wendel Manderly előrelépett és olyan mélyen meghajolt, amennyire csak derékbősége engedte. -
valamint nagybátyámat, Ser Brynden Tullyt, aki kilépett húgom szolgálatából az enyém kedvéért.
- A Fekete Hal - szólalt meg Robb. - Köszönjük, hogy csatlakoztál hozzánk, ser. Szükségünk
van olyan bátor férfiakra, mint te. Neked is, Ser Wendel, örülök, hogy itt vagy. Ser Rodrik is veled
van, Anyám? Már hiányoltam.
- Ser Rodrik éppen északra tart Fehér Öbölből. Kineveztem várnagynak és megparancsoltam
neki, hogy tartsa Derest, míg vissza nem térünk. Luwin mester bölcs tanácsadó, de járatlan a hadvi-
selés terén.
- Egy cseppet se félj emiatt, Lady Stark! - szólalt meg a Hordó morajló basszusa. - Deres biz-
tonságban van. Nemsokára feldugjuk a kardunkat Tywin Lannister segge lyukába, már bocsáss
meg, aztán tovább a Vörös Toronyba, hogy kiszabadítsuk Nedet.
- Úrnőm, ha megengedsz egy kérdést! - Roose Boltonnak, a Rémvölgy urának halk hangja volt,
amikor azonban beszélni kezdett, a nagyobb emberek mind elhallgattak. A szemei furcsán halvá-
nyak voltak, majdnem színtelenek, a tekintete pedig nyugtalanító. - Azt beszélik, hogy fogságban
tartod Lord Tywin törpe fiát. Őt is elhoztad nekünk? Bizony, jó hasznát vennénk egy ilyen túsznak.
- Tyrion Lannister valóban a foglyom volt, de már nem az - ismerte be Catelyn kénytelen-
kelletlen. A bejelentést a megdöbbenés moraja fogadta. - Én sem örültem neki jobban, mint ti, ura-
im. Az istenek úgy látták jónak, hogy szabadon engedjük, ostoba nővérem némi segítségével. -
Tudta, hogy nem lenne szabad ilyen nyíltan kifejezésre juttatnia a rosszallását, de távozása a Sasfé-
szekből nem volt kellemes. Felajánlotta, hogy magával viszi Lord Robertet, hogy néhány évig De-
resben nevelkedjék. Amikor azt „merte" javasolni, hogy más fiúk társasága jót tenne neki. Lysa
olyan haragra gerjedt, hogy rossz volt nézni.
- Nővérem vagy, vagy sem - felelte -, ha megpróbálod ellopni tőlem a fiamat, a Hold Ajtaján át
távozol! - Ezután nem volt mit mondani.
Az urak nagyon szerették volna tovább faggatni, de Catelyn felemelte a kezét.
- Biztos vagyok benne, hogy erre jut időnk később is, nagyon kimerültem az utazástól. Négy-
szemközt szeretnék beszélni a fiammal. Tudom, hogy megbocsátotok, uraim! - Nem hagyott nekik
választási lehetőséget. Az örökké engedelmes szarvaserdei úrral az élen a zászlóvivők meghajoltak
és távoztak. - Te is, Theon! - tette hozzá, amikor Greyjoy habozott. A fiú elmosolyodott és maguk-
ra hagyta őket.
Az asztalon volt sör és sajt. Catelyn megtöltött egy szarut, leült, kortyolgatni kezdte és a fiát fi-
gyelte. Robb magasabbnak tűnt, mint amikor elváltak egymástól és a szakállkezdemény miatt idő-
sebbnek is nézett ki.
- Edmure tizenhat éves volt, amikor először szakállt növesztett.
- Nemsokára én is tizenhat leszek - jegyezte meg Robb.
- Most azonban tizenöt vagy. Tizenöt és sereget vezetsz a háborúba. Megérted, miért aggódom,
Robb?
A fiú arca konokká vált.
- Nem volt senki más a feladatra.
- Senki? - kérdezte az asszony. - Könyörgöm, kik voltak azok az emberek, akiket egy perccel
ezelőtt itt láttam? Roose Bolton, Rickard Karstark, Galbart és Robett Glover, a Hordó, Helman
Tallhart... bármelyiküket megbízhattad volna a parancsnoksággal. Az istenek szerelmére, akár
Theont is küldhetted volna, bár őt én sem választanám.
- Ők nem Starkok - vágott vissza a fiú.
- De férfiak, Robb, harcedzett katonák! Te alig egy éve még fakarddal vagdalkoztál.
A fiú szemében harag gyúlt erre a megjegyzésre, de amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is
múlt, s újra kisfiú lett.
- Tudom - válaszolt zavartan. - Vissza... visszaküldesz Deresbe?

356