Page 358 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.
P. 358

TYRION



            Chella, a Feketefülű Cheyk lánya ment előre felderíteni és ő hozott hírt a keresztútnál álló had-
         seregről.
            - A tüzeik alapján húszezren lehetnek - mondta. - A lobogóik vörösek és arany oroszlán díszíti
         őket.
            - Az apád? - kérdezte Bronn.
            - Vagy a bátyám, Jaime - felelte Tyrion. - Rövidesen megtudjuk.
            Végignézett rablókból álló rongyos seregén: közel háromszáz Kővarjú, Holdtestvér, Feketefülű
         és Megégetett, s ez még csak a magja volt a haderőnek, amit összegyűjteni remélt. Gunthor, Gurn
         fia éppen most mozgósítja a többi klánt is. Eltűnődött, vajon nemes atyja mit gondol majd róluk ál-
         latbőreikben, lopott fegyvereikkel. Az igazat megvallva, maga sem igen tudta, mit gondoljon róluk.
         Valójában a parancsnokuk vagy a foglyuk? Általában úgy érezte, egy kicsit mindkettő.
            - Az lenne a legjobb, ha egyedül lovagolnék le - javasolta.
            - A legjobb Tyrionnak, Tywin fiának - közölte Ulf, aki a Holdtestvérek nevében beszélt.
            Shagga haragosan meredt rá, és ez elég félelmetes látvány volt.
            - Shagga, Dolf fia ezt nem szereti. Shagga a gyerekemberrel megy, és ha a gyerekember hazu-
         dik, Shagga lecsapja a férfiasságát...
            - ...és megeteti a kecskékkel, igen -  sóhajtotta Tyrion fáradtan. - Shagga, becsületszavamat
         adom, mint Lannister, hogy visszatérek.
            - Miért bízzunk a szavadban? - Chella apró, kemény asszony volt, lapos mint egy fiú és egyálta-
         lán nem ostoba. - A síksági urak már máskor is hazudtak a klánoknak.
            - Megsebzel, Chella - mondta Tyrion. - Azt hittem, jó barátok lettünk. De ahogy akarod. Te
         jössz velem, Shagga és Conn a Kővarjak közül, Ulf a Holdtestvérek, Timett, Timett fia pedig a
         Megégetettek képviseletében. A klántagok gyanakvó pillantást vetettek egymásra, amikor megne-
         vezte őket. - A többiek itt várnak, míg értük nem küldök. Próbáljátok nem megölni és megcsonkí-
         tani egymást a távollétemben!
            Megsarkantyúzta a lovát és elügetett. A többieknek nem maradt más választásuk: követniük kel-
         lett, vagy lemaradnak. Neki bármelyik megoldás megfelelt, csak ne üljenek le egy napra és egy éj-
         szakára megbeszélni. Ez volt a baj a klánokkal. Az volt a képtelen meggyőződésük, hogy a tanács-
         ban minden egyes ember szavát meg kell hallgatni, így hát mindenről a végtelenségig vitatkoztak.
         Még az asszonyaiknak is beleszólást engedtek. Nem csoda, hogy több száz éve nem fenyegették
         már a Völgyet, eltekintve egy-két rajtaütéstől. Tyrion elhatározta, hogy változtat ezen.
            Bronn vele ment. Rövid zúgolódás után az öt klántag is a nyomukba szegődött apró termetű lo-
         vaikon. Ezek a girhes jószágok úgy néztek ki, mint egy póni és úgy kapaszkodtak fel a sziklás
         hegyoldalakon, mint a kecskék.
            A Kővarjak együtt lovagoltak, Chella és Ulf is egymás közelében maradtak, mivel a Holdtestvé-
         reket és a Feketefülűeket szoros kötelék fűzte össze. Timett, Timett fia egyedül ügetett. A Hold-
         hegység minden klánja félt a Megégetettektől, akik bátorságuk bizonyítékaként tűzzel sanyargatták
         a testüket és - a többiek szerint legalábbis - csecsemőket sütöttek meg a lakomáikon. A többi Meg-
         égetett viszont Timettől félt, aki egy tűzforró késpengével kiszúrta a saját bal szemét, amikor nagy-
         korúvá serdült. Tyrion megtudta, hogy sokkal elterjedtebb, hogy egy fiú leégesse az egyik mell-
         bimbóját, egy ujját vagy, ha valóban bátor és valóban őrült, az egyik fülét. Timett Megégetett test-
         véreit annyira lenyűgözte, hogy a fiú a szemét választotta, hogy gyorsan vörös kézzé nevezték ki,
         amely valamiféle hadvezéri ranggal lehetett egyenértékű.
            - Kíváncsi lennék, a királyuk mit égetett le - mondta Tyrion Bronnak, amikor meghallotta a me-
         sét. A zsoldos vigyorogva az ágyékára mutatott... de Timett hallótávolságán belül még ő is tisztelet-
         teljesen fékezte a nyelvét. Ha valaki elég őrült ahhoz, hogy kiszúrja a saját szemét, az nem valószí-
         nű, hogy könyörületet tanúsít az ellenségeivel szemben.
            Távoli őrszemek kukucskáltak le rájuk a kötőanyag nélkül épített tornyok tetejéről, ahogy a tár-

                                                                                              361
   353   354   355   356   357   358   359   360   361   362   363