Page 360 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TYRION
Shagga gyanakvó tekintettel elengedte a kantárt.
- Ez Shagga, Dol fiának a lova - mordult rá az istállófiúra.
- Ha nem adja vissza, csapd le a férfiasságát és etesd meg a kecskékkel! - indítványozta Tyrion.
- Feltéve, ha találsz egyet.
A fogadó cégére alatt, az ajtó mindkét oldalán egy-egy vörös köpönyeges, oroszlánsisakos test-
őr strázsált. Tyrion felismerte a kapitányukat.
- Az apám?
- A közös helyiségben, uram.
- Az embereim enni és inni szeretnének - mondta neki Tyrion. - Intézkedj róla, hogy kiszolgál-
ják őket! - belépett a fogadóba, és azonnal meglátta apját.
Tywin Lannister, Kaszter Hegy Ura és Nyugat Kormányzója ötvenes évei közepén járt, de olyan
kemény volt, mint egy húszéves fiatalember. Még ülve is délcegnek hatott hosszú lábaival, széles
vállaival és lapos hasával. Vékony karjain feszültek az izmok. Amikor egykor sűrű aranyhaja rit-
kulni kezdett, megparancsolta a borbélyának, hogy borotválja le a fejét. Lord Tywin nem hitt a
félmegoldásokban. Ajkát és arcát is borotválta, de megtartotta bozontos, drótszerű, aranyszínű ol-
dalszakállát, amely arca nagy részét eltakarta a fülétől az állkapcsáig. A szeme halványzöld volt,
arany pettyekkel. Egy átlagosnál is bolondabb bolond egyszer azzal tréfálkozott, hogy Lord
Tywinnek még a szarát is aranypettyek borítják. Néhányan azt rebesgették, hogy a fickó még min-
dig életben van valahol Kaszter Hegy mélységes bugyraiban.
Ser Kevan Lannister, apja egyetlen még életben lévő fivére éppen egy kancsó sört iszogatott
Lord Tywinnal, amikor Tyrion belépett a közös helyiségbe. A nagybátyja testes, kopaszodó férfi
volt, rövidre nyírt sárga szakállal, amely erőteljes állkapcsa vonalát követte. Ser Kevan pillantotta
meg először.
- Tyrion! - szólalt meg meglepetten.
- Nagybácsi - felelte Tyrion és meghajolt. - Nemes atyám! Micsoda öröm, hogy itt talállak té-
ged!
Lord Tywin nem mozdult a székéből, de hosszú, kutató pillantást vetett torzszülött fiára.
- Látom, a halálhíredet keltő pletykák megalapozatlanok voltak.
- Sajnálom, hogy csalódást okoztam, atyám - mondta Tyrion. - Nem kell felpattanni és megölel-
ni, nem örülnék, ha megerőltetnéd magad. - Odament az asztalukhoz. Élesen a tudatában volt an-
nak, hogy satnya lábai miatt mennyire kacsázó a járása. Valahányszor csak apja rászegezte a tekin-
tetét, azonnal kényelmetlenül eszébe jutott minden idomtalansága és hiányossága. - Kedves tőled,
hogy hadba vonulsz értem - folytatta, miközben felmászott egy székbe és kiszolgálta magát apja
söréből.
- Az én véleményem szerint te kezdted el - jegyezte meg Lord Tywin. - Jaime bátyád sohasem
tűrte volna megadással, hogy egy asszony foglyul ejtse.
- Ez az egyik különbség Jaime és köztem. Ő emellett magasabb is, ahogy talán már magad is
észrevetted.
Az apja elengedte a füle mellett a szemtelen megjegyzést.
- Házunk becsülete forgott kockán. Nem volt más választásom, mint hogy hadra keljek. Senki
sem onthat Lannister vért büntetlenül.
- Halld üvöltésem! - mondta Tyrion vigyorogva a Lannisterek jelmondatát. - Az igazat megvall-
va nem hullott a vérem, bár egyszer-kétszer igen közel álltam hozzá. Morrec és Jyck meghaltak.
- Gondolom új emberekre lesz szükséged.
- Ne fáradj vele, szereztem sajátokat. - Belekortyolt a sörbe. Barna volt és erjedt, olyan sűrű,
hogy szinte rágni lehetett. Az igazat megvallva nagyon finom ital. Kár, hogy az apja felköttette a
fogadóst. - Hogy áll a háborúd?
A nagybátyja válaszolt.
- Most az egyszer elég jól. Ser Edmure kis csapatokban szórta szét az embereit a határai mentén,
hogy megakadályozza a portyáinkat. Apádnak és nekem sikerült egyenként megsemmisítenünk
őket, mielőtt egyesülhettek volna.

363