Page 359 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
saság lefelé ereszkedett az alacsony dombok között és egy alkalommal Tyrion felröppenő hollót is
látott. Ahol a magas út két sziklás kiszögellés között kanyargott, elérkeztek az első megerősített
ponthoz. Négy láb magas földsánc zárta el az utat és körülbelül egy tucat nyílpuskás katona őrizte a
magaslatot. Tyrion megálljt parancsolt a csapatának lőtávolon kívül és egyedül lovagolt a falhoz.
- Ki parancsol itt? - kiabált fel.
A kapitány gyorsan megjelent, majd még gyorsabban kíséretet adott melléjük, amikor felismerte
ura fiát. Megfeketedett földek és leégett erődök mellett haladtak el, le egészen a folyó menti síkság-
ra, a Három Folyó Zöld Ágáig. Tyrion nem látott holttesteket, de a levegő tele volt hollókkal és
dögevő varjakkal. Itt nem is olyan régen ütközet dúlt.
A keresztúttól fél mérföldnyire kihegyezett karókból épített torlasz emelkedett, amit lándzsás
gyalogosok és íjászok őriztek. A védvonal mögött húzódott a tábor, ameddig a szem ellátott. Vé-
kony füstcsíkok szálltak fel a több száz tábortűzből, a fák alatt páncélba öltözött férfiak ültek, a
kardjukat élesítették. A sáros földbe szúrt rudakon ismerős lobogókat lengetett a szél.
Egy csapat lovas vágtatott elő a fogadásukra, ahogy a karókhoz közeledtek. A lovag, aki vezette
őket ametisztberakásos ezüst páncélt és bíbor-ezüst csíkos palástot viselt. A pajzsát egyszarvú dí-
szítette és két láb hosszú, csavaros szarv meredt előre lófejet mintázó sisakja homlokrészéből.
Tyrion megállt, hogy üdvözölje.
- Ser Flement!
Ser Flement Brax felhajtotta a sisakrostélyát.
- Tyrion - szólalt meg döbbenten. - Uram, már attól féltünk, hogy meghaltál vagy... - bizonyta-
lanul a klántagokra pillantott. - Ezek... az útitársaid...
- Kebelbarátaim és hűséges csatlósaim - közölte Tyrion. - Hol találom nemes atyámat?
- A keresztútnál álló fogadóban rendezte be a szállását.
Tyrion nevetett. A fogadó a keresztútnál! Talán az istenek mégiscsak igazságosak.
- Azonnal felkeresem.
- Ahogy parancsolod, uram - Ser Flement megfordította a lovát és parancsokat kiáltott. Három
sor karót kihúztak a földből, hogy átjárót nyissanak a védvonalon. Tyrion átvezette rajta a csapatát.
Lord Tywin tábora sok mérföld hosszan húzódott. Chella húszezres becslése nem tévedhetett
sokat. A közemberek a nyílt mezőn táboroztak, a lovagok azonban sátrakat állítottak fel, néhány
nagyúr pedig akkora pavilont építtetett, mint egy ház. Tyrionnak feltűnt a Presterek vörös ökre,
Lord Crakehall csíkos vadkanja, Marbrand égő fája és Lydden borza. Lovagok kiáltottak oda neki,
ahogy könnyedén elügetett előttük, a fegyveresek pedig nyílt megrökönyödéssel bámultak a
klántagokra.
Shagga visszacsodálkozott rájuk: egészen biztos, hogy még soha életében nem látott ennyi em-
bert, lovat és fegyvert. A többi hegyi rabló jobban uralkodott az arcán, de Tyrion egy pillanatig
sem kételkedett benne, hogy őket is ugyanúgy lenyűgözi a látvány. Egyre jobb. Minél mélyebb ha-
tást gyakorol rájuk a Lannisterek ereje, annál könnyebb lesz parancsolni nekik.
A fogadó és az istállók éppen olyanok voltak, amilyennek emlékezett rájuk, bár ahol egykor a
falu többi része állt, mostanra csak kőkupacok és megfeketedett alapok maradtak. Az udvaron egy
akasztófát állítottak fel és a rajta himbálózó holttestet ellepték a varjak. Tyrion közeledtére károgva
és fekete szárnyukkal csapkodva felröppentek a levegőbe. Leszállt a lováról és szemügyre vette azt,
ami megmaradt a hullából. A madarak megették a száját, a szemeit és az arca nagy részét, s vörös
foltos fogai torz vigyorban kerültek napvilágra.
- Egy szoba, egy vacsora és egy kancsó bor. Ez minden, amit kértem - emlékeztette az asszonyt
szemrehányó sóhajjal.
Istállófiúk bukkantak fel és bizonytalanul elvezették a lovaikat, hogy ellássák őket. Shagga nem
akart megválni a sajátjától.
- A fiú nem fogja ellopni a kancádat - nyugtatta meg Tyrion. - Csak egy kis zabot meg vizet
akar adni neki, majd le akarja kefélni a szőrét. - Shagga szőrére is ráfért volna egy alapos kefélge-
tés, de aligha lett volna diplomatikus ezt megemlíteni. - Szavamat adom rá, hogy a lónak nem esik
bántódása.

362