Page 362 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TYRION
nyokra, csatabárdokra, páncélkesztyűre, nyakvédőre, lábvértre, mellvértre és szekerekre, hogy
mindezt el tudjam szállítani...
Az ajtó hatalmas robajjal kivágódott mögötte, olyan vadul, hogy Tyrion majdnem elejtette a saj-
tot. Ser Kevan káromkodva pattant fel, ahogy a testőrség kapitánya átrepült a helyiségen és a kan-
dallónak vágódott. Miközben lassan leroskadt a kihűlt hamuba elferdült oroszlánfejes sisakjában,
Shagga kettétörte a kardját fatörzs vastagságú térdén, félrehajította a darabokat és lomhán becso-
szogott a közös helyiségbe. A szaga, amely megelőzte, érettebb volt a sajténál és betöltötte a zárt
teret.
- Kis vörösköpeny - vicsorogta -, ha legközelebb acélt rántasz Shaggára, Dolf fiára, lecsapom a
férfiasságod és megsütöm a tűzben!
- Mi? Hát a kecskék? - kérdezte Tyrion és beleharapott a sajtba.
A többi klántag követte Shaggát a terembe. Velük volt Bronn is. A zsoldos bánatosan megvonta
a vállát Tyrion felé.
- Hát ti meg kik vagytok? - kérdezte Lord Tywin jéghideg nyugalommal.
- Hazáig követtek, Atyám - magyarázta Tyrion. - Megtarthatom őket? Nem esznek sokat.
Senki sem mosolygott.
- Milyen jogon törnek be a vadembereid a tanácsunkba? - követelőzött Ser Kevan.
- Vademberek, síkföldi? - Conn akár jóképű is lehetett volna, ha megfürdik. - Szabad emberek
vagyunk és a szabad embereknek joga van bármilyen haditanácson részt venni.
- Melyikük az oroszlánúr? - kérdezte Chella.
- Mind a ketten öregemberek - jelentette ki Timett, Timett fia, aki még innen volt huszadik
évén.
Ser Kevan keze a kardjára tévedt, a fivére azonban két ujját a csuklójára helyezte és visszatartot-
ta. Lord Tywinon nem látszott, hogy zavarba jött volna.
- Tyrion, hová tetted a jó modorodat? Légy oly kedves és mutasd be nekünk... nagyra becsült
vendégeinket!
Tyrion megnyalta az ujjait.
- Örömmel - mondta. - A bájos szűz Chella, a Feketefülű Cheyk lánya.
- Nem vagyok szűz - tiltakozott Chella. - A fiaim már ötven fület szereztek.
- Szerezzenek még ötvenet! - Tyrion továbbkacsázott. - Ez itt Conn, Coratt fia. Shagga, Dolf fia,
aki úgy néz, ki, mint ha Kaszter Hegynek szőre nőtt volna. Ők Kővarjak. Itt van Ulf, Umar fia a
Holdtestvérek közül és itt van Timett, Timett fia, a Megégetettek vörös keze. Ez pedig Bronn, a
zsoldos, híján minden különleges elkötelezettségnek. A rövid idő alatt, mióta ismerem, már kétszer
állt át a másik oldalra. Ti ketten nagyon jól kijönnétek egymással, Apám. - Bronnhoz és a
klántagokhoz így szólt: - Engedjétek meg, hogy bemutassam nemes atyámat, Tywint, Tytos fiát a
Lannister Házból, aki Kaszter Hegy Ura, a Nyugat Kormányzója, Lannisport Pajzsa, valamint a Ki-
rály egykori és jövőbeni Segítője.
Lord Tywin méltóságteljesen felállt és kifogástalan modorban válaszolt:
- Még nyugaton is jól ismerjük a Holdhegység harcos klánjainak bátorságát. Mi hozott le benne-
teket erődjeitekből, uraim?
- Lovak - felelte Shagga.
- Selyem és acél ígérete - mondta Timett, Timett fia.
Tyrion már éppen készült előadni atyjának elhatározását, hogy Arryn Völgyét füstölgő puszta-
sággá változtatja, de nem maradt rá ideje. Az ajtó újra kivágódott. A hírvivő gyors, meglepett pil-
lantást vetett Tyrion klántagjaira, majd fél térdre ereszkedett Lord Tywin előtt.
- Uram! - szólalt meg. - Ser Addam utasított, hogy értesítselek: a Stark sereg megindult lefelé a
folyó mentén.
Lord Tywin Lannister nem mosolygott. Lord Tywin sohasem mosolygott, de Tyrion megtanult
olvasni apja arckifejezéseiben, az öröm pedig oda volt írva.
- A farkaskölyök tehát előmerészkedik az odújából, hogy az oroszlánok között játsszon - a
hangjában csendes elégedettség bujkált. - Pompás. Menj vissza Ser Addamhoz és mondd neki,

365