Page 364 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

SANSA

A trónterem falait teljesen lecsupaszították. A vadászjeleneteket ábrázoló falikárpitokat, ame-
lyeket Robert király annyira szeretett, levették, és rendetlen halomba rakták az egyik sarokban.
Ser Mandon Moore a trónhoz ment, hogy elfoglalja a helyét két társa mellett a Királyi Testőr-
ségből. Sansa az ajtónál ténfergett, végre őrizetlenül. Jó magaviselete jutalmaképpen a királyné
megengedte, hogy szabadon járjon-keljen a kastélyban, ám még így is csak kísérettel közlekedhe-
tett.
- Díszőrség leendő leányomnak - így nevezte őket a királyné, de Sansa egyáltalán nem érezte
megtisztelőnek a helyzetet.
„Szabadon járni-kelni a kastélyban" annyit jelentett, hogy oda ment, ahová csak akart a Vörös
Tornyon belül, de meg kellett ígérnie, hogy nem merészkedik a falakon túlra. Sansa örömmel be-
tartotta ezt az ígéretét. Amúgy sem mehetett volna a falakon kívülre. A kapukat éjjel-nappal őrizték
Janos Slynt aranyköpönyegesei és a Lannister házi testőrség tagjai sem voltak messze. Emellett, ha
sikerül is elhagynia a kastélyt, hová ment volna? Elég volt neki, hogy sétálhatott az udvaron, virá-
got szedhetett Myrcella kertjében és felkereshette a szentélyt, hogy imádkozzon az apjáért. Néha az
istenerdőben is imádkozott, hiszen a Starkok a régi isteneket követték.
Ez volt Joffrey uralkodásának első kihallgatása, Sansa tehát izgatottan nézett körül. A nyugati
ablakok alatt Lannister őrök sora állt, a keleti oldalon pedig aranyköpönyeges Városi Őrök strázsál-
tak. A köznép képviselőinek nyomát sem látta, de a galéria alatt mindenféle rendű és rangú urak
egy csoportja toporgott idegesen. Nem voltak többen húsznál, míg Robert királyra legalább százan
szoktak várakozni.
Sansa beosont közéjük és üdvözléseket mormolva megpróbálta átverekedni magát az első sorba.
Felismerte a fekete bőrű Jalabhar Xhót, a mélabús Ser Aron Santagart, a Redwyne-ikreket, Horrort
és Vajfejet... közülük viszont egyikük sem ismerte fel őt. Vagy ha mégis, akkor elhúzódtak tőle,
mintha szürkepestise lenne. A beteges Lord Gyles eltakarta az arcát és köhögési rohamot színlelt,
amikor közeledni látta, amikor pedig a tréfás, részeg Ser Dontos épp üdvözölni készült, Ser Balon
Swann a fülébe súgott valamit, mire ő is elfordult.
Rajtuk kívül pedig nagyon sokan hiányoztak. Sansa eltűnődött, vajon hová lettek a többiek? Hi-
ába kutatott barátságos arcok után. Egyikük sem viszonozta a pillantását. Olyan volt, mintha idő
előtt meghalt és kísértetté vált volna.
Pycelle nagymester egyedül üldögélt a tanácskozóasztalnál. Úgy látszott, mintha aludna, a keze-
it összefonta a szakállán. A lány látta, ahogy Lord Varys hangtalan léptekkel besiet a terembe. Egy
pillanattal később a mosolygó Lord Baelish is megérkezett a magas hátsó ajtón keresztül. Kedélye-
sen elcsevegett Ser Balonnal és Ser Dontossal, ahogy az első sor felé tartott. Sansa gyomra össze-
szorult az idegességtől. Nem kellene félnem, mondogatta magának. Nincs mitől tartanom, minden
jól fog menni, Joff szeret engem és a királyné is, ö maga mondta.
Egy ajtónálló csengő hangja hallatszott.
- Mindenki köszöntse őfelségét, Joffreyt a Baratheon és a Lannister ház fiát, aki első ezen a né-
ven, az andalok, Rhoynar és az Elsők királya és a Hét Királyság Ura! Köszöntsétek nemes anyját, a
Lannister házból való Cerseit, a Régenskirálynőt, Nyugat Fényét és a Birodalom Védelmezőjét!
A ragyogó fehér páncélt viselő Ser Barristan Selmy vezette be őket. Ser Vasszív Arys kísérte a
királynét, Ser Boros Blount pedig Joffrey mellett vonult. A Királyi Testőrség hat tagja tartózkodott
tehát a teremben, az összes Fehér Kard, az egy Jaime Lannister kivételével. A hercege -nem, már a
királya! - kettesével szedte a Vastrónhoz vezető lépcsőket, anyja pedig a tanácsban foglalt helyet.
Joffrey gyönyörű, vörös hímzésekkel díszített fekete bársonyruhában volt, csillogó, magas gallérú
aranyköpenyben, fején rubintokkal és fekete gyémántokkal kirakott aranykorona.
Amikor Joffrey megfordult, hogy végigtekintsen a termen, a szeme megakadt Sansán. Elmoso-
lyodott, leült és beszélni kezdett.
- A király feladata megbüntetni a hűtleneket és megjutalmazni az igazakat. Pycelle nagymester,

367