Page 366 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

SANSA
- Felség, parancsolj velem!
- Kelj fel, Ser Barristan! - mondta Cersei Lannister. - Leveheted a sisakodat.
- Úrnőm? - az öreg lovag felállt és levette a sisakját, bár látszott rajta, hogy nem igazán érti, mi-
ért.
- Sokáig és hűségesen szolgáltad a birodalmat, jó ser és minden férfi és nő a Hét Királyságban
köszönettel tartozik neked. Most azonban attól tartok, szolgálatod véget ért. A király és a tanács
óhaja, hogy letegyed súlyos terhedet.
- A... terhemet? Attól félek... nem...
Az újdonsült főúr, Janos Slynt súlyos és tompa hangja szólalt meg:
- Őfelsége azt próbálja mondani, hogy fel vagy mentve a Királyi Testőrség parancsnokának
tisztsége alól.
A magas, fehérhajú lovag mintha összement volna, ahogy ott állt. Alig lélegzett.
- Felség! - szólalt meg végül. - A Királyi Testőrség Felesküdött Testvériség. A fogadalmunk
élethosszig köt bennünket. Csak a halál mentheti fel a parancsnokot szent megbízatása alól.
- Kinek a halála, Ser Barristan? - A királyné hangja lágy volt, mint a selyem, a szavai azonban a
terem másik végében is jól hallatszottak. - A tiéd vagy királyodé?
- Hagytad meghalni az apámat! - szólalt meg a trónról Joffrey vádlón. - Túl öreg vagy, hogy
bárkit is megvédj.
Sansa figyelte, ahogy a lovag új királyára emeli a tekintetét. Eddig még sohasem látszottak rajta
az évei, most azonban annál inkább.
- Felség! - mondta. - Életem huszonharmadik évében választottak a Fehér Kardok közé. Ez volt
minden vágyam, amióta csak először kardot fogtam a kezembe. Lemondtam minden örökségemről.
A lány, akit el akartam venni, az unokatestvéremhez ment feleségül helyettem. Nem volt szüksé-
gem földre és fiakra, mert az életemet a királyságnak szenteltem. Maga Ser Gerold fogadta az es-
kümet... hogy minden erőmmel megvédelmezem a királyt... hogy a véremet adom a... harcoltam a
Fehér Bika és Lewyn, Dorne hercegének oldalán... Ser Arthur Dayne, a Hajnal Kardja oldalán. Mi-
előtt atyád szolgálatába léptem volna, segítettem megvédelmezni Aerys királyt és előtte az apját,
Jaehaeryst... három királyt...
- Mindhárman halottak - jegyezte meg Kisujj.
- Az időd lejárt - jelentette ki Cersei Lannister. - Joffreynak fiatal és erős emberekre van szük-
sége maga körül. A tanács úgy határozott, hogy Ser Jaime Lannister lép a helyedre, mint a Fehér
Kardok Felesküdött Testvériségének parancsnoka.
- A Királyölő - Ser Barristan hangjából mély megvetés csendült. - A hamis lovag, aki annak a
királynak a vérével szennyezte be a kardját, akinek a védelmére felesküdött.
- Vigyázz a szavaidra, ser! - figyelmeztette a királyné. - Szeretett fivérünkről beszélsz, királyod
saját véréről.
Lord Varys hangja szelídebb volt, mint a többieké.
- Nem feledkeztünk meg a szolgálataidról, jó lovag. Lord Tywin Lannister nagylelkűen felajánl
neked egy tekintélyes földterületet Lannisporttól északra, a tenger mellett, valamint elég aranyat és
embert, hogy erős várat építhess magadnak és szolgákat, akik majd gondoskodnak minden szükség-
letedről.
Ser Barristan élesen pillantott fel.
- Házat, ahol meghalhatok és embereket, hogy eltemessenek. Köszönöm, uraim... de köpök a
szánalmatokra! - Felemelte a kezét és kioldotta a köpönyegét rögzítő csatokat. A súlyos, fehér ru-
hadarab lecsúszott a válláról és egy kupacban a padlóra roskadt. A sisakja hangos csendüléssel ért
földet. - Lovag vagyok - mondta nekik. Kioldotta mellvértje ezüstcsatjait, és azt is hagyta a földre
hullani. - Lovagként fogok meghalni.
- Meztelen lovagként, ahogy látom - jegyezte meg Kisujj.
Ezen mindenki nevetett. Joffrey a trónon, az ácsorgó urak, Janos Slynt, Cersei királyné, Sandor
Clegane, sőt még a Királyi Testőrség többi tagja is, az öt lovag, aki alig egy perce még a testvére
volt. Biztosan ez fájt a legjobban, gondolta Sansa. A szíve a nemes öregemberhez húzott, ahogy ott

369