Page 368 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

SANSA
A magas Vastrón miatt Joffreynak jobb rálátása volt a teremre, mint bárki másnak. Ő pillantotta
meg először.
- Lépj elő, hölgyem! - szólította meg mosolyogva.
A lány felbátorodott a mosolyán, gyönyörűnek és erősnek érezte magát. Tényleg szeret engem,
igazán. Sansa felemelte a fejét és nem túl lassan, de nem is túl gyorsan megindult feléje. Nem sza-
bad észrevenniük, milyen ideges.
- A Stark házból való Lady Sansa! - kiáltotta a herold.
Megállt a trón alatt, ott, ahol Ser Barristan fehér palástja hevert a padlón mellvértje és sisakja
mellett.
- Valami előterjeszteni valód van a király és a tanács számára, Sansa? - kérdezte a királyné a ta-
nácskozó asztal mellől.
- Igen - letérdelt a köpönyegre, hogy ne essen baja a köntösének és felpillantott a félelmetes fe-
kete trónon ülő hercegére. - Felséged engedelmével, kegyelmet kérek az apámnak, Lord Eddard
Starknak, aki a Király Segítője volt. - Legalább százszor elgyakorolta ezt a mondatot.
A királyné felsóhajtott.
- Sansa, csalódtam benned. Mit mondtam neked az áruló vérről?
- Atyád súlyos és szörnyű bűnöket követett el, hölgyem - kántálta Pycelle nagymester.
- Ah, szegény teremtés! - sóhajtott Varys is. - Csak egy kislány, uraim, nem tudja, mit kér.
Sansa szemei csak Joffreyt látták. Meg kell hallgatnia, meg kell, gondolta. A király megmozdult
ültében.
- Hadd beszéljen! - parancsolta. - Hallani akarom.
- Köszönöm, felség! - mosolygott Sansa. Félénk, titkos mosoly volt, csak neki. Meghallgatja.
Tudta, hogy megteszi.
- Az árulás veszedelmes gyomnövény - jelentette ki ünnepélyesen Pycelle. - Ki kell tépni szá-
rastul, gyökerestül és magostul, máskülönben új árulók nőnek ki minden út mellett.
- Tagadod apád bűnét? - kérdezte Lord Baelish.
- Nem, uraim - Sansának több esze volt annál. - Tudom, hogy bűnhődnie kell. Én csupán ke-
gyelmet kérek a számára. Tudom, hogy nemes atyám megbánta, amit tett. Robert király barátja
volt, nagyon szerette őt, ezt mind jól tudjátok. Sohasem akart Segítő lenni, míg a király meg nem
kérte rá. Biztosan hazudtak neki. Lord Renly, Lord Stannis vagy... vagy valaki, biztos, hogy hazud-
tak, különben...
Joffrey herceg előrehajolt és megmarkolta a trón karját. Törött kardhegyek meredtek elő az ujjai
közül.
- Azt mondta, nem én vagyok a király. Miért mondta ezt?
- El volt törve a lába - felelte Sansa buzgón. - Annyira fájt neki, hogy Pycelle mester máktejet
itatott vele és azt mondják, a mák teje elködösíti az ember fejét. Máskülönben sohasem mondott
volna ilyet.
Varys szólalt meg:
- Gyermeki hit... milyen kedves ártatlanság... és mégis, azt tartják, a bölcsesség gyakran a kis-
gyermekek szájából hangzik el.
- Az árulás az árulás - vágta rá azonnal Pycelle.
Joffrey türelmetlenül hintázott a trónon.
- Anya?
Cersei Lannister gondterhelten tanulmányozta Sansát.
- Ha Lord Eddard bevallja a bűnét - szólalt meg végül -, abból megtudjuk, hogy megbánta-e az
ostobaságát.
Joffrey felemelkedett. Kérlek, gondolta Sansa, kérlek, kérlek, legyél az a király, aki tudom, hogy
valójában vagy, jó és kedves és nemes, kérlek!
- Van még valami mondanivalód? - kérdezte tőle a fiú.
- Csak... az, hogy mivel szeretsz, tedd meg nekem ezt a kedvességet, hercegem! - fejezte be
Sansa.

371