Page 372 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

EDDARD
remben az embereivel együtt. Élve kell neki. Gyengén és kétségbeesetten, de élve. Catelyn fogva
tartja a fivérét, tehát nem meri megölni őt, hiszen akkor Tyrion is búcsút mondhat az életének.
A cellán kívülről vasláncok csörgése hallatszott és az ajtó hangos nyikorgással kinyílt. Ned a
nyirkos falnak támasztotta a kezét és a fény felé tornázta magát. Fáklya fénye vakította el.
- Étel - hörögte.
- Bor - felelte egy hang. Nem a patkányképű volt az. Ez a börtönőr kövérebb és alacsonyabb
volt, bár ugyanazt a bőrköpenyt és tüskés acélsisakot viselte. - Igyál, Lord Eddard! - Borostömlőt
nyomott Ned kezébe.
A hang furcsán ismerős volt, mégis egy teljes percbe telt, mire Ned Stark el tudta helyezni.
- Varys? - szólalt meg kábultan, amikor rájött. Megérintette a férfi arcát. - Nem... nem álmodok.
Itt vagy. - Az eunuch kövér arcát sötét borosta borította. Ned érezte a durva szőrt az ujjaival. Varys
verejtékszagú, savanyú bortól bűzlő, őszes foglárrá változtatta magát. - Hogyan... miféle varázsló
vagy te?
- Szomjas - felelte Varys. - Igyál, uram!
Ned kezei a tömlővel babráltak.
- Ez ugyanaz a méreg, amit Robertnek adtak?
- Megbántasz - sóhajtotta Varys bánatosan. - De hát senki sem szereti az eunuchokat. Add ide a
tömlőt! - ivott. Vastag szája sarkán kicsordult a vörösbor. - Nem mérhető ahhoz a szürethez, amivel
a torna éjszakáján kínáltál meg engem, de semmivel sem mérgezőbb, mint a legtöbbjük - szögezte
le, az ajkát törölgetve. - Tessék.
Ned belekortyolt.
- Seprő - úgy érezte, mindjárt visszajön.
- Mindenkinek meg kell innia a savanyút is az édessel együtt. A nagyuraknak és az eunuchok-
nak is. Eljött a te órád, uram.
- A lányaim...
- A fiatalabb lány megszökött Ser Meryntől és elmenekült - tájékoztatta Varys. - Nem sikerült
megtalálnom. A Lannistereknek sem. Ez persze nem baj. Új királyunk nem igazán kedveli. Az idő-
sebb lányod még mindig Joffrey jegyese. Cersei rajta tartja a szemét. Néhány nappal ezelőtt megje-
lent a kihallgatáson és könyörgött, hogy kegyelmezzenek meg neked. Kár, hogy nem lehettél ott,
minden bizonnyal meghatódtál volna - közelebb hajolt. - Remélem tisztában vagy vele, hogy halott
ember vagy, Lord Eddard?
- A királyné nem fog megölni - felelte Ned. A feje kóválygott. A bor nagyon erős volt, s ő már
régóta nem evett. - Cat... Cat fogva tartja a fivérét...
- A rossz fivért - sóhajtott Varys. - Amúgy pedig elveszítette. Hagyta az Ördögfiókát kicsúszni a
kezei közül. Valószínűleg már holtan hever valahol a Holdhegységben.
- Ha ez így van, vágd el a torkomat, essünk túl rajta! - szédült a bortól, kimerült volt és elkese-
redett.
- A te véred az utolsó dolog, amit kívánok.
Ned összevonta a szemöldökét.
- Amikor lemészárolták az őrségemet, a királyné mellett álltál és szó nélkül végignézted.
- Újra így tennék. Ha jól emlékszem, fegyvertelen voltam, nem viseltem páncélt és Lannister
őrök vettek körül. - Az eunuch furcsán, félrehajtott fejjel bámult rá. - Amikor kisfiú voltam, mielőtt
megvágtak, egy komédiás társulattal utazgattam a Szabad Városokban. Ők tanítottak meg rá, hogy
mindenkinek szerepe van, amit el kell játszania az életben ugyanúgy, mint a színészi pályán. Ez így
van az udvarnál is. A Királyi ítéletvégrehajtónak félelmetesnek kell lennie, a pénzügyek intézőjé-
nek takarékosnak, a Királyi Testőrség parancsnokának bátornak és nemesnek... a besúgók vezéré-
nek pedig ravasznak, alkalmazkodónak és lelkiismeretlennek. Egy bátor besúgó ugyanolyan ha-
szontalan volna, mint egy gyáva lovag. - Megint elvette a borostömlőt és meghúzta.
Ned az eunuch arcát fürkészte. Megpróbálta meglelni az igazságot az álsebek és a hamis borosta
mögött. Ivott még egy kis bort. Ezúttal könnyebben lecsúszott.
- Ki tudsz szabadítani ebből a veremből?

375