Page 42 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.
P. 42

CATELYN
         Mind a négyüket elveszíti hát: Nedet, a két lányt és az ő kedves, szeretett Branjét. Csak Robb és a
         kicsi Rickon marad neki. Máris egyedül érezte magát. Deres olyan hatalmas volt.
            - Akkor tartsd távol a falaktól! - szólalt meg bátran. - Tudod, Bran mennyire szeret mászni.
            Ned lecsókolta az arcáról a könnyeket, mielőtt azok lepottyanhattak volna.
            - Köszönöm, hölgyem - suttogta. - Tudom, hogy nehéz.
            - És mi lesz Havas Jonnal, uram? - kérdezte Luwin mester.
            Catelyn megfeszült a név említésére. Ned érezte benne a dühöt, s elhúzódott tőle.
            Sok férfi nemzett fattyúkat. Catelyn ennek tudatában nőtt fel. Nem érte tehát meglepetésként,
         amikor házasságuk első évében megtudta, hogy Ned gyermeket nemzett valami leánynak, akivel
         véletlenül találkozott egy hadjárat során. Akárhogy is, benne is megvoltak a férfias szükségletek, s
         azt az évet egymástól távol töltötték, hiszen Ned délen harcolt, ő pedig apja kastélyának biztonsá-
         gában maradt Zúgóban. Gondolatai sokkal inkább Robb körül jártak, a szíve alatt hordott magza-
         ton, mint a férjén, akit alig ismert. Kijárt neki minden vigasztalás, amihez a csaták között hozzájut-
         hatott. Ha pedig magja gyökeret vert, Catelyn tudta, hogy gondoskodni fog a gyermekről.
            Ö azonban többet is tett ennél. A Starkok nem olyanok voltak, mint a többi ember. Ned haza-
         hozta magával a fattyat és „fiamnak" szólította, egész észak szeme láttára. Amikor a háborúk véget
         értek, és Catelyn Deresbe lovagolt, Jon és szoptatós dajkája már beköltöztek.
            Ez mély sebet ejtett rajta. Ned nem volt hajlandó beszélni az anyáról, egyetlen szót sem, egy
         kastélynak azonban nincsenek titkai és Catelyn hallotta a szobalányait, amint a férje katonáitól hal-
         lott meséket ismételgetik. Ser Arthur Dayne-ről  suttogtak,  a Hajnal Kardjáról, az Aerys Királyi
         Testőrségét alkotó hét lovag legveszedelmesebbikéről, s arról, ifjú uruk hogyan ölte meg őt párvia-
         dalban. Elmondták azt is, hogy Ned hogyan vitte vissza Ser Arthur kardját a küzdelem után a lovag
         gyönyörű fiatal húgának, aki egy Hullócsillag nevű kastélyban várt rá a Nyár Tenger partján. A su-
         dár és szépséges Lady Ashara Dayne-nek, akinek igéző ibolyaszín szemei voltak. Hetekbe tellett,
         mire Catelyn összeszedte a bátorságát, ám végül egy éjjel az ágyban szemtől szemben megkérdezte
         urát a történet igazságáról.
            Együtt eltöltött éveik alatt ez volt az egyetlen alkalom, hogy Ned megijesztette őt.
            - Soha ne merj Jonról kérdezni! - mondta jeges hangon. - Az én vérem, és elég, ha ennyit tudsz.
         Most pedig megtudom, hol hallottad ezt a nevet, hölgyem - Engedelmességet fogadott neki, hát el-
         mondta, s attól a naptól kezdve megszűnt a suttogás. Ashara Dayne nevét soha többé nem hallották
         Deresben.
            Bárki volt is Jon anyja, Ned minden bizonnyal vadul szerelmes volt belé, hiszen Catelyn seho-
         gyan sem tudta rávenni, hogy küldje el a fiút. Ez volt az egyetlen dolog, amit sohasem tudott meg-
         bocsátani neki. Teljes szívével megszerette férjét, de sohasem volt képes megszeretni Jont. Tucat-
         nyi fattyúról is megfeledkezett volna Ned kedvéért, ha nem kerültek volna a szeme elé. Jon azon-
         ban mindig a szeme előtt volt, és ahogy cseperedett, egyre inkább jobban hasonlított Nedre, mint az
         általa szült törvényes gyermekek bármelyike. Ettől valahogy csak még rosszabb lett.
            - Jonnak mennie kell - közölte most.
            - Ő és Robb közel állnak egymáshoz - kezdte Ned. - Reméltem, hogy...
            - Nem maradhat itt - fojtotta belé a szót Catelyn. - Ő a te fiad, nem az enyém. Nekem nem kell -
         Tudta, hogy ezek súlyos szavak, de ez volt az igazság. Ned nem tenne jót a fiúval, ha Deresben
         hagyná.
            Ned tekintete elkínzott volt.
            - Tudod, hogy nem vihetem délre. Az udvarban nem lenne helye. Egy fiú, aki a fattyak nevét vi-
         seli... tudod, mit mondanak majd róla. Ki fogják közösíteni.
            Catelyn megkeményítette a szívét a férje szemeiben tükröződő néma könyörgéssel szemben.
            - Azt mondják, hogy a barátod, Robert maga is tucatnyi fattyat nemzett.
            - És soha egyiküket sem látták az udvarnál! - tört ki Ned. - Az a Lannister tett róla. Hogy lehetsz
         ilyen átkozottul kegyetlen, Catelyn? Ő csak egy fiú. Ő...
            Elragadta a dühe. Mondott volna még mást, sokkal rosszabbat is, de Luwin mester közbelépett.
            - Más megoldás is kínálkozik - mondta csendesen. - A fivéred, Benjen megkeresett Jonnal kap-

                                                                                               45
   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47