Page 374 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

EDDARD
fogadnám, ha elfoglalná.
Varys megcsóválta a fejét.
- Cersei nem szívesen hallaná ezt, hidd el nekem. Ha Stannis el is nyeri a trónt, csak a rothadó
fejed éljenezhet, ha nem vigyázol a nyelvedre. Sansa olyan kedvesen könyörgött, aljasság lenne, ha
eldobnád magadtól az egészet. Visszakapod az életedet, csak ki kell nyújtanod érte a kezed. Cersei
nem ostoba. Tudja, hogy a szelíd farkas többet ér, mint a halott.
- Azt várod tőlem, hogy szolgáljam az asszonyt, aki megölte a királyomat, lemészároltatta az
embereimet és megnyomorította a fiamat? - Ned hangjából hitetlenség csendült.
- Azt várom tőled, hogy a birodalmat szolgáld - felelte Varys. - Megmondod a királynénak,
hogy bevallod alávaló árulásodat, megparancsolod a fiadnak, hogy tegye le a fegyvert és kinyilvá-
nítod, hogy Joffrey az igaz örökös. Felajánlod, hogy hűtlen bitorlóként bélyegzed meg Stannist és
Renlyt. Zöld szemű nőstényoroszlánunk tudja, hogy becsületes ember vagy. Ha megadod neki a
nyugalmat és az időt, hogy foglalkozhasson Stannissal és megfogadod, hogy a sírig megőrzöd a tit-
kát, biztos vagyok benne, hogy megengedi majd, hogy feketét ölts és életed hátralévő napjait a Fa-
lon élhesd le a fivéreddel és azzal a fattyú fiaddal.
Ned elszégyellte magát, amikor Jonra gondolt és olyan mély bánatot érzett, amit nem tudott
szavakkal kifejezni. Ha viszontláthatná a fiút, leülhetne és beszélhetne vele... fájdalom hasított tö-
rött lábába a piszkos szürke gipszöntvény alatt. Összerándult, a keze tehetetlenül ökölbe szorult
majd újra kinyílt.
- Ez a te saját terved - zihálta -, vagy Kisujjal közösen főztétek ki?
Az eunuch láthatóan jól mulatott a feltevésen.
- Előbb mennék hozzá Qohor Fekete Kecskéjéhez. Kisujj a második legfondorlatosabb ember a
Hét Királyságban. Óh igen, szállítok neki néhány megválogatott információt, eleget ahhoz, hogy
azt higgye, az övé vagyok... ahogyan hagyom, hogy Cersei pedig azt higgye, az övé.
- Ahogyan velem is elhitetted, hogy az enyém vagy. Áruld el nekem, Lord Varys, valójában kit
szolgálsz?
Varys ajkán halvány mosoly jelent meg.
- Hát a királyságot, jó uram, hogyan is kételkedhettél ebben? Elveszített férfiasságomra eskü-
szöm. A királyságot szolgálom, a királyságnak pedig békére van szüksége - lehajtotta az utolsó
korty bort és félredobta az üres tömlőt. - Mi tehát a válaszod, Lord Eddard? Add a szavad, hogy azt
mondod a királynénak, amikor eljön hozzád, amit hallani akar!
- Ha megtenném, a szavam olyan üres lenne, mint egy gazdátlan páncél. Az életem nem ér eny-
nyit a számomra.
- Kár - az eunuch felállt. - No és a lányod élete, uram? A lányod élete mennyit ér?
Mintha jeges tőr fúródott volna Ned szívébe.
- A lányom...
- Csak nem gondoltad, hogy megfeledkeztem az édes kis ártatlanságról, uram? A királyné bizto-
san nem.
- Ne! - könyörgött Ned. A hangja megbicsaklott. - Varys, az istenek irgalmára, tégy velem, amit
akarsz, de a lányomat hagyd ki a mesterkedéseidből! Sansa csak egy gyerek!
- Rhaenys is csak egy gyerek volt. Rhaegar herceg lánya. Kedves kis jószág volt, fiatalabb, mint
a te lányaid. Volt egy fekete kiscicája, akit Balerionnak hívott, tudtad ezt? Gyakran eltűnődöm, mi
történhetett vele. Rhaenys szerette azt játszani, hogy ő az igazi Balerion, a régi idők Fekete Iszo-
nyata, de azt hiszem, a Lannisterek hamar megtanították, mi a különbség egy kiscica és egy sár-
kány között, amikor rátörték az ajtót. - Varys mélyet sóhajtott. Olyan ember sóhaja volt ez, aki az
egész világ minden bánatát egy zsákban cipeli a vállán. - A Fősepton egyszer azt mondta nekem,
ahogy vétkezünk, úgy szenvedünk. Ha ez igaz, Lord Eddard, mondd meg nekem... miért van az,
hogy mindig az ártatlanok szenvednek a legjobban, miközben ti nagyurak a hatalmasok játszmáit
játsszátok? Gondolkodj el rajta, ha van kedved hozzá, míg a királynét várod! De annak is szentelj
egy gondolatot, hogy a következő látogatód kenyeret, sajtot és máktejet hozhat neked a fájdalom
ellen... vagy elhozhatja Sansa fejét. A választás, kedves Segítő uram, kizárólag rajtad áll.

377