Page 375 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

CATELYN

Ahogy a sereg végigvonult a töltésúton a Nyak fekete mocsarain keresztül és kiözönlött az alat-
ta elterülő folyóvidékre, Catelyn aggodalma egyre nőtt. Mozdulatlan, szigorú arcának maszkja mö-
gé rejtette a félelmeit, de azok attól még ugyanúgy jelen voltak és minden megtett mérfölddel job-
ban nyomasztották. Nappalai komorak, éjszakái nyugtalanok voltak és minden elrepülő holló láttán
összeszorította a fogait.
Aggódott édesapja miatt és kétségbe ejtette a csend, amelybe Zúgó burkolózott. Aggódott a
bátyjáért, Edmure-ért és imáiban az istenek védelmét kérte számára, ha csatában kell szembenéznie
a Királyölővel. Aggódott Nedért és a lányaiért és a drága fiúkért, akiket Deresben hagyott. Egyikü-
kért sem tehetett azonban semmit, így körülöttük járó gondolatait igyekezett félretenni. Tartalékol-
nod kell az erődet Robbnak, mondta magának. Ö az egyetlen, akinek segíthetsz. Olyan vadnak és
keménynek kell lenned, mint maga Észak, Catelyn Tully. Most valódi Starkként kell viselkedned,
mint a fiad.
Robb az oszlop élén lovagolt, Deres szélben csapkodó fehér zászlaja alatt. Mindennap megkérte
valamelyik főurat, hogy csatlakozzon hozzá és ossza meg vele a nézeteit menetelés közben. Sorra
minden férfit részeltetett a megtiszteltetésben, nem kedvezett egyiküknek sem, meghallgatta őket,
ahogy nemes atyja tette és mérlegre helyezte egyikük véleményét a másikéval szemben. Annyi
mindent tanult Nedtől, gondolta az asszony, miközben figyelte, de vajon elég-e, amit megtanult?
A Fekete Hal maga mellé gyűjtött száz válogatott embert száz gyors lovon és előrevágtatott,
hogy fedezze a vonulásukat és felderítse az utat. A jelentések, amelyekkel Ser Brynden hírnökei
visszatértek, nem nyugtatták meg. Lord Tywin serege még mindig több napi lovaglásra délre volt
tőlük... Walder Frey, az Átkelő Ura viszont közel négyezer fős csapatot gyűjtött össze a Zöld Ág
melletti kastélyaiban.
- Megint későn - jegyezte meg Catelyn, amikor meghallotta. Pontosan, mint a Három Folyó csa-
tájában, a fene vigye azt az embert. A bátyja, Edmure összehívta a lobogókat. Esküje Lord Freyt is
arra kötelezte, hogy Zúgóba menjen és csatlakozzon a Tullyk hadseregéhez, ő azonban ehelyett
otthon ücsörgött.
- Négyezer ember - ismételte Robb inkább hökkenten, mint dühösen. - Lord Frey nem remélhe-
ti, hogy egymaga képes megküzdeni a Lannisterekkel. Bizonyára egyesülni akar a mi erőinkkel.
- Valóban? - kérdezte Catelyn. Előrelovagolt Robb és Robert Glover, aznapi kísérője mellé. Az
első sorok szétterültek mögöttük. Lándzsák, dárdák és lobogók lassan hömpölygő erdeje követte
őket. - Kétlem. Ne várj semmit Walder Freytől, akkor nem ér csalódás.
- Az apád zászlóvivője.
- Van aki komolyabban veszi az esküjét, mint mások, Robb. Lord Frey pedig mindig is barátsá-
gosabb volt Kaszter Heggyel, mint azt az apám szerette volna. Az egyik fia Tywin Lannister húgát
vette feleségül. Igaz, ez önmagában még nem sokat jelent. Lord Walder nagyszámú gyermeket
nemzett az évek során és mindegyiküknek meg kell házasodnia, de akkor is...
- Úgy gondolod, el akar árulni bennünket a Lannistereknek, úrnőm? - kérdezte Robert Glover
komoran.
Catelyn felsóhajtott.
- Az igazat megvallva, szerintem még Lord Frey sem tudja, mit akar tenni Lord Frey. Egy öreg-
ember elővigyázatossága és egy fiatal nagyravágyása lakozik benne. Sőt, sohasem volt híján a ra-
vaszságnak.
- Szükségünk van az Ikrekre, Anya - mondta Robb hevesen. - Nincs más út a folyón át. Ezt te is
tudod.
- Igen. És ugyanígy tudja Walder Frey, efelől biztos lehetsz.
Aznap éjjel a lápvidék déli szegélyénél vertek tábort, félúton a királyi út és a folyó között. Itt
hozott nekik Theon Greyjoy további híreket a nagybátyjától.
- Ser Brynden azt üzeni, hogy összecsapott a Lannisterekkel. Vagy egy tucat felderítő nem tesz

378