Page 377 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
- Az nem lesz könnyű - figyelmeztette a nagybátyja. - Lord Frey minden erejét visszavonta a
kastélyaiba, a kapukat bezárta, a rácsokat pedig leengedte.
- Ördög vigye azt az embert! - szitkozódott Robb. - Ha a vén bolond nem gondolja meg magát
és nem enged átkelni, nem hagy nekem más választást, mint hogy megrohamozzam a falait. Ha
kell, lebontom körülötte az Ikreket, majd meglátjuk, az hogy tetszik neki!
- Akár egy durcás kisfiú, Robb - szólt rá Catelyn élesen. - Ha egy gyermek meglát egy akadályt,
az az első gondolata, hogy megkerüli vagy lebontja. Egy hadvezérnek meg kell tanulnia, hogy a
szavakkal néha azt is el lehet érni, amit karddal nem.
Robb a haja tövéig elvörösödött a rendreutasítás hallatán.
- Mit értesz ez alatt, Anya? - kérdezte jámboran.
- A Frey család hatszáz éve birtokolja az átkelőt, de még sohasem mulasztották el beszedni érte
az adót.
- Miféle adót? Mit akar?
Az asszony elmosolyodott.
- Ez az, amit ki kell derítenünk.
- Mi van, ha én nem akarom megfizetni ezt az adót?
- Akkor az lesz a legjobb, ha visszavonulsz a Cailin-árokhoz és felkészülsz Lord Tywin fogadá-
sára... vagy szárnyakat növesztesz. Nem látok más megoldást.
Catelyn megsarkantyúzta a lovát és elvágtatott, magára hagyva a fiát, hadd gondolkodjon a sza-
vain. Nem lenne helyes, ha úgy érezné, az anyja bitorolja a helyét. Eltűnődött, vajon Ned bölcses-
séget is tanított-e neki a bátorság mellett. Megtanította, hogyan kell letérdelni? A Hét Királyság
temetői tele voltak bátor férfiakkal, akik elmulasztották megtanulni ezt a leckét.
Dél felé járt, amikor az elővéd megpillantotta az Ikreket, az Átkelő Urainak székhelyét.
Innentől a Zöld Ág gyors volt és mély, de a Freyek már évszázadokkal ezelőtt hidat vertek rajta
és meggazdagodtak a pénzből, amit az átkelésért fizettek nekik. A hídjuk sima, szürke kövekből ra-
kott erőteljes, ívelt építmény volt, olyan széles, hogy két szekér is áthaladhatott rajta egymás mel-
lett. A Vízitorony az ív közepén állt és lőréseivel, gyilkos lyukaival és csapórácsaival egyszerre
uralta az utat és a folyót. Három generációnyi időbe telt, míg a Freyek befejezték a hidat. Amikor
elkészültek vele, mindkét parton faerődöket emeltek, hogy senki se kelhessen át az engedélyük
nélkül.
A fagerendákat már régen kőre cserélték. Az Ikrek - két, a hidat közrefogó és egymással teljesen
megegyező zömök, csúnya és félelmetes vár - évszázadok óta őrizték az átkelőt. Magas falak, mély
árkok és súlyos, vasalt tölgyfaajtók védték a bejáratokat, a híd lejáratai erős belső tornyokba vezet-
tek, mindkét parton kerek védőbástya és csapórács épült, magát a hidat pedig a Vízitorony védte.
Elég volt egyetlen pillantás, hogy Catelyn megállapíthassa: a várat nem lehet rohammal beven-
ni. A mellvéd hemzsegett a lándzsáktól, kardoktól és hajítógépektől, minden lőrésnél és nyílásnál
íjász állt, a felvonóhidat felemelték, a csapórácsot leengedték, a kapuk pedig el voltak reteszelve.
A Hordó káromkodni és fenyegetőzni kezdett, amikor meglátta, mivel állnak szemben. Lord
Rickard Karstark csendben maradt, csak a szeme parázslott a dühtől.
- Ezt nem rohamozhatjuk meg, uraim - közölte Roose Bolton.
- Ostrommal sem vehetjük be, ha nincs egy seregünk a túloldalon, hogy lekösse a másik várat -
tette hozzá Heiman Tallhart sötéten. A nyugati kastély úgy állt a mély, zöld víz másik oldalán, mint
keleti testvére tükörképe. - Még ha lenne is elég időnk hozzá, ami aztán végképpen nincsen.
Ahogy az északi urak a várat tanulmányozták, kinyílt egy kiskapu, deszkahíd csúszott át az árok
felett és vagy egy tucat lovag ügetett eléjük. A csapatot négyen vezették Lord Walder számos fia
közül. A lobogóikat sötétkék ikertornyok díszítették halvány ezüstszürke háttér előtt. Ser Stevron
Frey! Lord Walder örököse beszélt a nevükben. A Frey család tagjai mind úgy néztek ki, mint a
menyétek. Ser Stevron, aki már túl volt a hatvanon és saját unokái voltak, egy különösen öreg és
fáradt menyétre hasonlított, ám meglehetősen udvarias volt.
- Nemes atyám küldött, hogy üdvözöljelek benneteket és megtudakoljam, ki vezeti ezt a hatal-
mas sereget.

380