Page 379 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
kell válogatnia a szavait, mindent el kell követnie, hogy ne vegye sértésnek az öreg megjegyzéseit.
- Apám - szólt rá Ser Stevron feddőn -, elfeledkezel magadról! Lady Stark a te meghívásodra
van itt.
- Téged kérdeztelek? Te nem vagy Lord Frey, amíg én meg nem halok. Talán halottnak nézek
ki? Nem tűröm, hogy utasítgass.
- Nem illik így beszélni előkelő vendégünk előtt, apám - szólalt meg az egyik fiatalabb fia.
- Most meg a fattyaim akarnak udvariasságra tanítani! - panaszkodott Lord Walder. - Úgy be-
szélek, ahogy akarok, a fene essen belétek! Három királyt láttam vendégül életemben a királynéik-
kal együtt, azt hiszed, leckékre van szükségem az olyanoktól, mint te, Ryger? Az anyád kecskéket
fejt, amikor először megajándékoztam a magommal. - Ujjainak egyetlen mozdulatával leintette a
vörös képű ifjút és két másik fiát hívta oda. - Danwell, Whalen, segítsetek a székembe!
Kiemelték Lord Waldert a hordszékéből és átcipelték a Freyek előkelő ülőhelyére, egy magas,
fekete tölgyfaszékbe, amelynek támlája két, híddal összekötött torony formájára volt kifaragva.
Fiatal felesége félénken odalopózott és egy takarót terített a lábaira. Miután elhelyezkedett, a vén-
ember közelebb intette Catelynt és pergamenszáraz csókot nyomott a kezére.
- Tessék - közölte. - Most, hogy eleget tettem az udvariasság követelményeinek, úrnőm, a fiaim
talán megtisztelnek azzal, hogy befogják a szájukat. Miért vagy itt?
- Hogy megkérjelek, nyittasd ki a kapuidat, uram - felelte Catelyn udvariasan. - A fiam és zász-
lósurai igencsak szeretnének átkelni a folyón és folytatni útjukat.
- Zúgóba? - vihogott a férfi. - Óh, nem kell elmondani, nem kell. Még nem vagyok vak. A vén-
ember még tud térképet olvasni.
- Zúgóba - bólintott Catelyn. Semmi okot nem látott rá, hogy tagadni próbálja. - Ahol, remél-
tem, téged is talállak, uram. Még mindig atyám zászlóhordozója vagy, nemde?
- Hah! - válaszolta Lord Walder félúton nevetés és morgás között. - Összehívtam a kardjaimat,
igen, itt vannak, láttad őket a falakon. Szándékomban állt elindulni, mihelyt minden erőmet össze-
gyűjtöttem. Szándékomban állt elküldeni a fiaimat. Én magam már jócskán túl vagyok a menetelé-
sen, Lady Catelyn. - Körülnézett a valószínű megerősítésért és egy magas, görnyedt hátú, ötven év
körüli férfira mutatott. - Mondd meg neki, Jared! Mondd meg neki, hogy ez volt a szándékom!
- Így volt, úrnőm - erősítette meg Ser Jared Frey, egyike az öreg második feleségétől származó
fiainak. - Becsületemre mondom.
- Talán az én hibám, hogy az a bolond bátyád elveszítette a csatát, mielőtt elindulhattunk volna?
- Hátradőlt a párnáira és haragosan bámult az asszonyra, mintha azt akarná, hogy szálljon vitába az
ő változatával. - Azt mondják, a Királyölő úgy hasította szét a seregét, mint fejsze az érett sajtot.
Miért kellene a fiaimnak délre rohanni a halálukba? Mindenki, aki elment délre, most megint észak
felé fut.
Catelyn boldogan nyársra húzta és megsütötte volna a tüz fölött a nyafogó vénembert, de csak
estig volt ideje, hogy felnyittassa a kaput. Nyugodtan így szólt:
- Annál inkább el kell jutnunk Zúgóba és minél előbb. Hol beszélhetnénk, uram?
- Most is beszélünk - siránkozott Lord Frey. A foltos, rózsaszín fej hirtelen hátrafordult. -Mit
bámultok? - kiáltotta a rokonságára. - Kifelé innét! Lady Stark négyszemközt akar beszélni velem.
Talán a hűségemet akarja próbára tenni, hehe. Menjetek, mind, keressetek valami hasznos elfog-
laltságot! Igen, te is, asszony. Kifelé, kifelé, kifelé! - Amikor fiai, unokái, lányai, fattyai, unokahú-
gai és unokaöccsei kivonultak a teremből, közelebb hajolt Catelynhez és bevallotta neki: - Mind ar-
ra vár, hogy meghaljak. Stevron már negyven éve, de én állandóan csalódást okozok neki. Hehe.
Miért haljak meg? Csak azért, hogy ő lord lehessen? Nem teszem meg neki.
- Remélem, száz évig élsz.
- Na, abba biztosan beleőrülnének! Óh, egészen biztosan. Nos, te mit akarsz mondani?
- Szeretnénk átkelni - közölte Catelyn.
- Óh, valóban? Ez egyenes beszéd. Ugyan miért engedném meg?
Egy pillanatra dühbe gurult.
- Ha elég erőd lenne hozzá, hogy felmássz a mellvédjeidre, Lord Frey, saját szemeddel láthat-

382