Page 399 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
jak nem ettek együtt a Holdtestvérekkel és senki sem evett együtt a Megégetettekkel. A szerény sá-
tor, amit nagy nehezen kicsikart Lord Lefford raktárából, a négy tűz által körülhatárolt terület kö-
zepén állt. Tyrion ott találta Bronnt, amint éppen egy tömlő boron osztozott az új szolgákkal. Lord
Tywin küldött neki egy lovászt és egy szolgálót, hogy gondoskodjon a mindennapi szükségleteiről,
sőt még ahhoz is ragaszkodott, hogy fegyverhordozót fogadjon. Egy kis tábortűz parazsa mellett
ücsörögtek. Egy lány is volt velük, karcsú, sötéthajú, külsőre nem több tizennyolcnál. Tyrion ta-
nulmányozta egy pillanatig az arcát, majd észrevette a szálkákat a hamuban.
- Mit ettetek?
- Pisztrángot, uram - felelte a lovásza. - Bronn fogta őket.
Pisztráng, gondolta. Szopós malac. A fene vigye el az apámat! Korgó gyomorral, gyászosan
bámult a maradványokra.
Fegyverhordozója, egy Podrick Payne névvel megvert fiú lenyelt mindent, amit mondani akart.
A kölyök távoli unokatestvére volt Ser Ilyn Payne-nek, a király hóhérának... és majdnem olyan
hallgatag is volt, bár nem a nyelve hiánya miatt. Tyrion egyszer kidugatta vele, csak hogy megbi-
zonyosodjék róla.
- Egyértelműen nyelv - mondta neki. - Egy napon kénytelen leszel megtanulni a használatát is.
Jelenleg nem volt türelme hozzá, hogy megpróbáljon valami gondolatot kicsikarni a fiúból, aki-
ről egyébként azt gyanította, hogy valami ízetlen tréfaként sózták a nyakába. Tyrion ismét a lány
felé fordította a figyelmét.
- Ő az? - kérdezte Bronnt.
A lány kecsesen felállt és lenézett rá szédítő, öt vagy még több lábnyi magasságából.
- Igen ő az, uram és beszélni is tud, ha óhajtod.
A törpe félrebillentette a fejét.
- Tyrion vagyok a Lannister házból. Az emberek Ördögfiókának hívnak.
- Az anyám Shae-nak nevezett el. Az emberek... gyakran hívnak.
Bronn nevetett és Tyrion sem állta meg mosoly nélkül.
- Irány a sátor, Shae, ha volnál olyan kedves! - felemelte a bejárat ponyváját és tartotta a lány-
nak. Odabent letérdelt, hogy meggyújtson egy gyertyát.
Egy katona élete nem volt teljesen híján bizonyos örömöknek. Ahol csak tábort ver az ember,
biztos, hogy megjelennek a táborok követői. Az aznapi menet végeztével Tyrion visszaküldte
Bronnt, hogy keressen neki egy valószínűsíthető szajhát.
- Olyasvalakinek örülnék a legjobban, aki viszonylag fiatal és olyan csinos az arca, amilyet csak
találsz - utasította. - Azt sem bánom, ha idén már fürdött egyszer. Ha nem, fürdesd meg! Ne felejtsd
el megmondani neki, ki vagyok és figyelmeztesd rá, mi vagyok! - Jyck nem mindig vette a fáradsá-
got, hogy ezt megtegye. A pillantás, amit néha észrevett a lányok szemében, amikor először meg-
látták az ifjú lordot, akinek kényére-kedvére felbérelték őket... ezt a pillantást Tyrion Lannister
nem kívánta többé meglátni.
Felemelte a gyertyát és szemügyre vette a lányt. Bronn elég jól választott: őzikeszemű, karcsú
teremtés volt, apró, kemény mellekkel, a mosolya pedig felváltva volt szégyenlős, szemtelen és go-
nosz. Tetszett neki.
- Levegyem a köntösömet, uram? - kérdezte a lány.
- A maga idejében. Szűz vagy, Shae?
- Ahogy óhajtod, uram - felelte illedelmesen.
- Azt óhajtom, hogy mondd meg az igazat, leányzó!
- Rendben, de akkor kétszer annyiba fog kerülni.
Tyrion úgy érezte, nagyszerűen kijönnek majd egymással.
- Lannister vagyok. Aranyam van bőven, nagylelkűnek fogsz találni... de én többet szeretnék tő-
led, mint ami a lábaid között van, bár azt is szeretném. Megosztod velem a sátramat, bort töltesz
nekem, nevetsz a tréfáimon, kidörzsölöd a fájdalmat a lábaimból minden nap végén... és tartsalak
meg bár egy napig, vagy egy évig, amíg együtt vagyunk, nem fogadsz más férfit az ágyadba.
- Elég tisztességes ajánlat. - Lenyúlt, megfogta durva szövésű, vékony köntöse szegélyét, egyet-

402