Page 401 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
- Az urad visszatért - becsusszant melléje.
A lány keze satnya lábai közé tévedt és felfedezte, hogy kemény.
- Igen, vissza - suttogta és simogatni kezdte.
Tyrion megkérdezte a férfiról, akitől Bronn elvette, s ő egy jelentéktelen ifjú lovag fiatalabbik
fegyverhordozóját nevezte meg.
- Nem kell tartanod a hozzá hasonlóktól, uram - mondta a lány, mialatt az ujjai fürgén dolgoztak
a farkánál. - Kis ember.
- Könyörgöm, én mi vagyok? - kérdezte Tyrion. - Talán óriás?
- Óh, igen - dorombolt Shae -, az én Lannister óriásom.
Akkor meglovagolta, és a törpe egy rövid ideig maga is majdnem elhitte a hazugságot. Tyrion
mosolyogva aludt el...
...és trombiták harsogására ébredt a sötétben. Shae a vállánál fogva rázta.
- Uram! - suttogta. - Ébredj, uram! Félek.
Tyrion kábultan felült és félrehajtotta a takarót. A kürtök az éjszaka kellős közepén szólaltak
meg, vadul és sürgetően, s azt rikoltották: siess, siess, siess. Kiáltásokat hallott, lándzsák zörgését,
lovak nyerítését, bár még semmilyen hang nem jelzett csatát.
- Apám trombitái - szólalt meg. - Harci gyülekező. Azt hittem, Stark még egy napi járóföldre
van innét.
Shae kétségbeesetten megrázta a fejét. A szeme tágra nyílt és fehér volt.
Tyrion nyögve feltápászkodott és a fegyverhordozója után kiáltozva kiszaladt a sátorból. Hal-
vány ködgomolyagok úsztak az éjszakában, mint hosszú ujjak a folyó felől. Emberek és lovak bo-
torkáltak a hajnal előtti hidegben, nyergeket szíjaztak fel, szekereket pakoltak meg, tüzeket oltottak
ki. A trombiták megint megszólaltak: siess, siess, siess! Lovagok lendültek felhorkanó csatamének
hátára, a gyalogosok pedig rohanás közben csatolták fel a kardjukat. Amikor megtalálta Podot, a
fiú halkan horkolt. Tyrion élesen megbökte a bordái közt a lábujjával.
- A páncélomat! - szólt rá. - Igyekezz!
Bronn ügetett elő a ködből, már páncélban és lóháton, fején ütött-kopott sisakjával.
- Nem tudod, mi történt? - kérdezte tőle Tyrion.
- A Stark kölyök titokban idáig lopózott - felelte Bronn. - Leosont a királyi úton az éj leple alatt
és a sereg most alig egy mérföldre van innét északra. Éppen csatasorba áll.
Siess, harsogtak a trombiták, siess, siess, siess!
- Intézkedj, hogy a klánok készen álljanak! - Tyrion visszabújt a sátorba. - Hol vannak a ruhá-
im? - vakkantott Shae-re. - Ott. Nem, a bőrt, a fene vigye el! Igen. Hozd a csizmámat!
Mire felöltözött, a fegyverhordozója előkészítette a páncélt, amit talált. Tyrion egyébként remek
páncélöltözet tulajdonosa volt, amelyet mesteri módon külön az ő torz testéhez készítettek. Sajnos
a vért Kaszter Hegy biztonságban pihent, míg ő maga itt volt a legnagyobb veszély kellős közepén.
Be kellett érnie a Lord Lefford szekereiről összeszedegetett maradékokkal: egy sodronyinggel, egy
posztósapkával, egy halott lovag nyakvédőjével, kesztyűjével és hegyes acél csizmáival. Némelyik
díszes volt, némelyik egyszerű. Nem volt két darab, amelyik passzolt, vagy úgy illett volna rá,
ahogy kell. Mellvértjét nagyobb emberre tervezték, túlméretezett fejére pedig hatalmas, vödör for-
májú sisakot találtak, a tetején jó lábnyi hosszú háromszögletű szegeccsel.
Shae segített Podnak a csatokkal és kapcsokkal.
- Ha meghalok, sirass meg! - mondta Tyrion a szajhának.
- Honnét fogod tudni, megtettem-e? Halott leszel!
- Tudni fogom.
- Rólad el is hiszem - Shae a fejébe húzta a sisakot, Pod pedig a nyakvédőhöz rögzítette. Tyrion
felcsatolta az övét, amely súlyos volt rövid kardjától és tőrétől. Addigra a lovász elővezette a lovát,
egy ijesztő, barna gebét, amely ugyanúgy fel volt vértezve, mint ő maga. Segítségre volt szüksége,
hogy nyeregbe tudjon ülni, úgy érezte, legalább két tonnát nyom. Pod felnyújtotta neki a pajzsát,
egy óriási, masszív, acélpántokkal megerősített vasfa táblát. Végül a csatabárdját nyomták a kezé-
be. Shae hátralépett és végignézett rajta.

404