Page 394 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

DAENERYS
nektek!
Qotho volt a legkegyetlenebb a vérlovagok közül. Most ő nevetett fel.
- Szaporodik-e a ló a báránnyal?
Volt valami a hangjában, ami Viserysre emlékeztette a lányt. Dany haragosan förmedt rá:
- A sárkány egyformán felfalja a lovat és a bárányt is!
Khal Drogo mosolygott.
- Nézzétek, milyen tüzes lett! - szólalt meg. -A fiam van benne, a csődör, aki meghágja a világot
és eltölti a tüzével. Óvatosan vágtass, Qotho... ha az anyja nem éget el, ahol ülsz, a fia majd a föld-
be tapos. Te pedig, Mogo, fékezd a nyelved és keress magadnak egy másik bárányt, akit meghág-
hatsz! Ezek a khaleesim tulajdonai - kinyújtotta a kezét Daenerys felé, amikor azonban a lány is
felemelte a karját, Drogo arca eltorzult a hirtelen fájdalomtól és elfordította a fejét.
Dany szinte érezte a férfi gyötrelmét. A sebek súlyosabbak voltak, mint azt Ser Jorah elhitette
vele.
- Hol vannak a gyógyítók? - követelte. A khalasarban kétféle volt belőlük: meddő asszonyok és
herélt rabszolgák. A füvesasszonyok főzetekkel és varázslatokkal gyógyítottak, az eunuchok kés-
sel, tűvel és tűzzel. - Miért nem foglalkoznak a khallal?
- A khal elküldte a szőrtelen embereket, khaleesi - tájékoztatta Cohollo. Dany látta, hogy a vér-
lovag maga is megsérült: bal vállán mély vágás éktelenkedett.
- Sok lovas megsebesült - mondta Khal Drogo konokul. - Hadd gyógyítsák meg őket először. Ez
a nyíl nem több egy szúnyogcsípésnél, csak egy újabb seb, amivel büszkélkedhetek majd a fiam-
nak.
Dany látta mellének izmait, ahol a bőr felszakadt. A karjába fúródott nyílvesszőről vékony vér-
patakocska csordogált.
- Khal Drogo nem várhat - jelentette ki. - Jhogo, keresd meg ezeket az eunuchokat és azonnal
hozd ide őket!
- Ezüst Úrnő! - szólalt meg egy asszony hangja a háta mögött. - Én segíthetek a Nagy Lovas se-
bén.
Dany hátrafordult. Az asszony az egyik rabszolga volt, akit sajátjának nyilvánított, a kövér, la-
pos orrú nő, aki megáldotta őt.
- A khalnak nem kell segítség olyan asszonyoktól, akik birkákkal hálnak! - vakkantotta Qotho. -
Aggo, vágd ki a nyelvét!
Aggo megragadta az asszony haját és kést szegezett a torkának.
Dany felemelte a kezét.
- Nem! Ő az enyém. Hadd beszéljen!
Aggo Danyre, majd Qothóra nézett. Leengedte a kését.
- Nem akartam rosszat, vad lovasok. - Az asszony jól beszélte a dothrakit. A köntös, amit viselt
valaha a legkönnyebb és legfinomabb gyapjú lehetett, gazdag hímzésekkel díszítve, most azonban
sáros, véres és tépett volt. Szétszaggatott pruszlikját kezével tartotta össze súlyos keblein. - Egy ki-
csit járatos vagyok a gyógyító művészetekben.
- Ki vagy te? - kérdezte tőle Dany.
- Mirri Maz Duur a nevem. Ennek a templomnak a papnője vagyok.
- Maegi - mordult fel Haggo. Ujjai arakhja markolatán játszadoztak. A tekintete vészjósló volt.
Dany emlékezett erre a szóra egy ijesztő történetből, amelyet Jhiqui mesélt neki egyszer a tábortűz
mellett. A maegi olyan asszony, aki démonokkal hál és a legsötétebb boszorkányságot gyakorolja.
Gonosz teremtmény, rosszindulatú és lelketlen, aki eljön a férfiakhoz az éj leple alatt és kiszívja
testükből az erőt és az életet.
- Gyógyító vagyok - védekezett Mirri Maz Duur.
- Bárányok gyógyítója - gúnyolódott Qotho. - Vér a véremből, azt mondom, öld meg ezt a
maegit és várd meg a szőrtelen embereket!
Dany elengedte a füle mellett a vérlovag kitörését. Ez az öreg, barátságos, vaskos asszony egy-
általán nem látszott maeginek.

397