Page 398 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TYRION
baljós sejtése, hogy tudja a választ.
- Elég vérengzőnek tűnnek.
- Vérengzőnek? - Tyrion azon kapta magát, hogy úgy szajkózza nagybátyja szavait, mint egy
betanított madár. Az apja őt figyelte és méregette, alaposan megfontolta minden szavát. - Hadd me-
séljem el, milyen vérengzőek! Tegnap éjjel az egyik Holdtestvér leszúrt egy Kővarjat egy kolbász
miatt. Ezért ma, miközben tábort vertünk, három Kővarjú elkapta a fickót és elvágták a torkát. Le-
het, hogy abban reménykedtek, hogy visszakapják a kolbászt, ezt nem tudom megmondani.
Bronnak sikerült Shaggát visszatartania attól, hogy lecsapja a halott ember farkát, ami szerencsés
dolog, de Ulf még így is vérdíjat követel, amit persze Conn és Shagga nem hajlandó kifizetni.
- Ha a katonákban nincs meg a szükséges fegyelem, az a parancsnok hibája - szólalt meg az ap-
ja.
A bátyja, Jaime mindig rá tudta venni az embereket, hogy vakon kövessék és ha kell, meghalja-
nak érte. Tyrionban nem volt meg ez az adottság. Ő arannyal vásárolta meg a hűséget, a tiszteletet
pedig a nevével kényszerítette ki.
- Azt akarod mondani, uram, hogy egy nagyobb ember esetleg félelmet plántálhatna beléjük?
Lord Tywin Lannister az öccséhez fordult.
- Ha a fiam emberei nem engedelmeskednek neki, akkor az él talán mégsem a legmegfelelőbb
hely a számára. Bizonyára sokkal jobban érezné magát, ha hátul maradna, a szekereinkre vigyázva.
- Ne tegyél szívességet nekem, Apám! - vágott vissza mérgesen. - Ha nincs más parancsnoksá-
god a számomra, vezetem az élet.
Lord Tywin egy darabig figyelmesen tanulmányozta törpe fiát.
- Egy szót sem szóltam parancsnokságról. Ser Gregor alatt fogsz szolgálni.
Tyrion bekapott egy falat malachúst, rágta egy ideig, majd dühösen kiköpte.
- Tulajdonképpen nem is vagyok éhes - közölte és ügyetlenül lemászott a padról. - Kérlek, bo-
csássatok meg nekem, uraim!
Lord Tywin bólintott felé, jelezve, hogy elmehet. Tyrion sarkon fordult és elvonult. A hátán
érezte a tekintetüket, ahogy lefelé kacsázott a dombról. Harsány nevetés hallatszott mögüle, de nem
nézett vissza. Remélte, hogy mindannyian megfulladnak a szopós malacaiktól.
A beköszöntő alkony minden lobogót feketére színezett. A Lannisterek tábora több mérföld
hosszan nyúlt el a folyó és a királyi út között. Az emberek, a lovak és a fák között nem volt nehéz
eltévedni, Tyrionnak sikerült is. Elhaladt legalább egy tucat hatalmas pavilon és vagy száz tábortűz
mellett. Szentjánosbogarak keringtek a sátrak között, mint kóbor csillagok. Fokhagymás kolbász
fűszeres és zamatos illata csapta meg az orrát. Olyan csábító volt, hogy üres gyomra hangosan ko-
rogni kezdett. A távolban hangokat hallott, amelyek valami trágár dalt üvöltöztek. Egy kuncogó
asszony szaladt el mellette. A sötét köpönyeg alatt meztelen volt. Részeg üldözője meg-megbotlott
a gyökerekben. Kicsivel lejjebb két lándzsás állt egymással szemben egy vékony csermely két ol-
dalán és a támadást-védést gyakorolták a gyérülő fényben. Csupasz mellkasuk fénylett az izzadság-
tól.
Senki nem figyelt rá. Senki sem szólította meg. Senki nem törődött vele egy fikarcnyit sem. A
Lannister házra felesküdött emberekkel volt körülvéve, hatalmas, húszezres sereggel, mégis egye-
dül volt.
Amikor meghallotta Shagga mély, morajló röhögését az éjszakában, követte a hangot és eljutott
a Kővarjak kis zugába, amit lefoglaltak maguknak az éjszakából. Conn, Coratt fia egy söröskorsót
lóbált.
- Félember Tyrion! Gyere, ülj a tüzünk mellé és oszd meg a Kővarjak ételét! Szereztünk egy ök-
röt.
- Látom, Conn, Coratt fia. - A hatalmas, vörös testet pattogó tűz fölé akasztották és akkora nyár-
sat vertek át rajta, mint egy kisebb fa. Valószínűleg tényleg egy kis fa volt. Vér és szaft csepegett a
tűzbe, ahogy két Kővarjú forgatta a húst. - Köszönöm. Küldjetek értem, ha az ökör megsült! -
Ahogy elnézte, erre akár a csata előtt sor kerülhet. Továbbment.
Minden klánnak saját tábortüze volt. A Feketefülűek nem ettek együtt a Kővarjakkal, a Kővar-

401