Page 400 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TYRION
len sima mozdulattal lehúzta a fején át és félrehajította. Semmi más nem volt alatta, csak Shae.
- Ha nem teszi le azt a gyertyát, az uram meg fogja égetni az ujját.
Tyrion letette a gyertyát, megfogta a lány kezét és gyengéden magához vonta. A lány lehajolt,
hogy megcsókolja. A szájának méz- és lóhereillata volt, ügyes és gyakorlott ujjai pedig hamar meg-
találták ruhájának gombjait.
Amikor belehatolt, a lány gyengéd suttogással és apró, szaggatott, kéjes nyögésekkel fogadta.
Tyrion gyanította, hogy csak színlelte a gyönyört, de olyan jól csinálta, hogy nem számított. Ennyi
igazságra még ő sem vágyott.
Szüksége volt a lányra, ébredt rá Tyrion később, ahogy Shae csendben feküdt a karjában. Rá,
vagy valaki hozzá hasonlóra. Már vagy egy éve nem volt asszonnyal, amióta elindult Deresből
bátyja és Robert király társaságában. Holnap, vagy az azt követő napon akár meg is halhat és ha így
lesz, szívesebben fekszik a sírba Shae-ről, mint mondjuk nemes atyjáról, Lysa Arrynról vagy
Catelyn Starkról álmodva.
Érezte a lány melleit a karjához préselődni, ahogy ott feküdt mellette. Jó érzés volt. Egy dal töl-
tötte be a gondolatait. Halkan, lágyan fütyörészni kezdett.
- Mi ez, uram? - kérdezte Shae félálomban.
- Semmi - felelte. - Egy dal, amit kisfiúkoromban tanultam, ez minden. Aludj csak, kedvesem.
Amikor lehunyta a szemeit, a légzése pedig méllyé és egyenletessé vált, Tyrion kicsusszant aló-
la, óvatosan, hogy ne ébressze fel. Meztelenül kilopózott, átlépett a fegyverhordozóján és megke-
rülte a sátrat, hogy vizeljen egyet.
Bronn keresztbevetett lábbal üldögélt egy gesztenyefa alatt, a kikötött lovak közelében. Ébren
volt és a kardját élesítette éppen. A zsoldos, úgy látszott, sohasem alszik, más rendes emberekkel
ellentétben.
- Hol találtad ezt a lányt? - kérdezte tőle Tyrion pisilés közben.
- Egy lovagtól vettem el. Nem nagyon akarta odaadni, de a neved hallatán meggondolta magát...
no meg a torkához nyomott tőröm is segített egy kicsit.
- Pompás - jegyezte meg Tyrion szárazon, miközben lerázta az utolsó cseppeket. - Ha jól emlék-
szem, arra kértelek, hogy találj nekem egy szajhát, nem arra, hogy szerezz nekem egy ellenséget.
- A csinosak mind foglaltak voltak - közölte Bronn. - Szívesen visszaviszem, ha inkább egy fo-
gatlan banyát szeretnél.
Tyrion közelebb bicegett hozzá.
- Nemes atyám ezt arcátlanságnak nevezné és a bányákba küldene a szemtelenségedért.
- Akkor szerencsém van, hogy nem az apád vagy - felelte Bronn. - Láttam egyet, amelyiknek
kelések borították az orrát. Őt szeretnéd?
- Micsoda, hogy összetörjem a szívedet? - vágott vissza Tyrion. - Megtartom Shae-t. Nem je-
gyezted meg véletlenül annak a lovagnak a nevét, akitől elvetted? Nem szeretnék mellette küzdeni
a csatában.
Bronn egy macska fürgeségével és kecsességével felpattant és megfordította a kardját a kezé-
ben.
- Én leszek melletted a csatában, törpe!
Tyrion bólintott. Az éjszakai levegő langyosan simogatta csupasz bőrét.
- Tegyél róla, hogy túléljem ezt a csatát és megnevezheted a jutalmadat.
Bronn jobb kezéből a balba hajította át a kardot és próbaképpen tett egy vágást.
- Ki akarná megölni az olyanokat, mint te?
- Például nemes atyám. Az első sorba tett.
- Én ugyanezt tettem volna. Kis ember nagy pajzzsal. Az íjászok megőrülnek tőled.
- Különös módon felvidít, amit mondasz - jegyezte meg Tyrion. - Biztosan megbolondultam.
Bronn a hüvelyébe dugta a kardját.
- Kétségkívül.
Amikor Tyrion visszatért a sátrába, Shae felkönyökölt és álmosan duruzsolni kezdett:
- Felébredtem, de az uram nem volt sehol.

403