Page 395 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.
P. 395

TRÓNOK HARCA
        - Hol tanultad a gyógyítást, Mirri Maz Duur?
        - Előttem az anyám volt papnő és ő tanította meg nekem a dalokat és varázslatokat, amelyek a
     leginkább a Nagy Pásztor kedvére valók és azt, hogyan kell szent füstöt és kenőcsöket készíteni le-
     velekből, gyökerekből és bogyókból. Amikor fiatalabb és szebb voltam, egy karavánnal elmentem
     Asshaiba az Árnyék mellett, hogy tanuljak a mágusaiktól. Sok földről érkeztek hajók Asshaiba, így
     sokáig maradtam és megtanultam távoli népek gyógyító tudományát. Egy Jogos Nhaiból való hold-
     énekes megajándékozott a születés dalaival, egy asszony a te lovas népedből megtanított a fű, a ku-
     korica és a ló varázslataira, egy mester a Napnyugati Földekről pedig felnyitott nekem egy holttes-
     tet és megmutatta a bőr alatt rejtőző összes titkot.
        Ser Jorah Mormont közbevágott.
        - Egy mester?
        - Marwynnak nevezte magát - felelte az asszony a Közös Nyelven. - A tengerről. A tengeren túl-
     ról. A Hét Országból, azt mondta. Napnyugati Országokból. Ahol az emberek vasból vannak és a
     sárkányok uralkodnak. Ő tanította ezt a beszédet is.
        - Egy mester Asshaiban - tűnődött el Ser Jorah. - Mondd, Papnő, mit viselt ez a Marwyn a nya-
     kában?
        - Egy láncot, amely olyan szoros volt, hogy majdnem megfojtotta, Vas Úr, s szemei sokféle
     fémből készültek.
        A lovag Danyhez fordult.
        - Csak az óvárosi Fellegvárban nevelkedett férfiak viselnek ilyen láncot - mondta -, ők pedig
     tényleg sokat tudnak a gyógyításról.
        - Miért akarsz segíteni a khalomon?
        - Minden ember egy nyáj, legalábbis nekünk így tanítják - felelte Mirri Maz Duur. - A Nagy
     Pásztor azért küldött engem a földre, hogy meggyógyítsam a bárányait, bárhol találom is őket.
        Qotho erősen pofon vágta.
        - Mi nem vagyunk bárány, maegi.
        - Elég! - kiáltott rá Dany haragosan. - Ő az enyém! Nem engedem, hogy baja essék.
        Khal Drogo felmordult:
        - A nyílnak ki kell jönnie, Qotho.
        - Igen, Nagy Lovas - felelte Mirri Maz Duur felhorzsolt arcát tapogatva. - A mellkasodat pedig
     ki kell mosni és össze kell varrni, különben a seb elfertőződik.
        - Akkor csináld! - parancsolt rá Khal Drogo.
        - Nagy Lovas! - válaszolt az asszony. - A szerszámaim és a főzeteim odabent vannak az isten
     házában, ahol a gyógyító hatalmak a legerősebbek.
        - Én beviszlek, vér a véremből - ajánlotta fel Haggo.
        Khal Drogo leintette.
        - Nem kell egy férfi segítsége sem! - közölte kemény és büszke hangon. Támogatás nélkül fel-
     állt és mindegyikük fölébe tornyosult. A mellkasán tátongó sebből, ahol Ogo arakhja lemetszette a
     mellbimbóját, friss vér buggyant ki. Dany gyorsan mellé lépett.
        - Én nem vagyok férfi - súgta oda neki -, tehát rám támaszkodhatsz.
        Drogo a vállára tette hatalmas kezét. A lány átvette súlyának egy részét és megindultak a nagy
     sártemplom felé. A három vérlovag követte őket. Dany megparancsolta Ser Jorahnak és khasa har-
     cosainak, hogy őrizzék a bejáratot és ügyeljenek, nehogy valaki felgyújtsa az épületet, míg odabent
     vannak.
        Előszobák során haladtak keresztül a hagyma alatti magas központi terembe. Rejtett ablakokon
     át halvány fény világította meg a helyiséget odafentről. A döngölt sárpadlót birkabőrök borították.
        - Oda - mondta Mirri Maz Duur és a masszív, kéken erezett kőoltárra mutatott, amelyet pászto-
     rok és nyájaik faragott képei díszítettek. Khal Drogo ráfeküdt. Az asszony egy marék szárított leve-
     let dobott a tűzbe. A terem illatos füsttel telt meg. - Jobb lesz, ha odakint várakoztok! - mondta a
     többieknek.
        - Mi vér vagyunk a véréből - felelte Cohollo. - Itt várakozunk.

     398
   390   391   392   393   394   395   396   397   398   399   400