Page 402 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TYRION
- Az uram félelmetesen fest.
- Az urad úgy fest, mint egy törpe szedett-vedett páncélban - válaszolta Tyrion savanyúan -, de
azért köszönöm a kedvességedet. Podrick, ha a csata menete rosszra fordul a számunkra, épségben
kísérd haza a hölgyet! - Tisztelgett neki a fejszéjével, megfordította a lovát és elügetett. A gyomra
helyén ökölnyi gombócot érzett, ami úgy szorított, hogy már fájt. Mögötte a szolgái sietve nekilát-
tak lebontani a sátrát. Keleten halvány vörös ujjak jelentek meg az égen, ahogy a nap a látóhatár fö-
lé emelkedett. A nyugati égbolt mélybíbor színű volt, még mindig csillagok pettyezték. Tyrion el-
tűnődött, vajon ez lesz-e az utolsó napfelkelte, amit lát... és hogy a tűnődés gyávaságot jelent-e.
Jaime bátyja elmerengett-e valaha a halálról ütközet előtt?
A messzeségben egy harci kürt szólalt meg olyan mély, gyászos hangon, amelytől megfagyott a
lélek. A klántagok felmásztak nyeszlett hegyi lovaikra, s közben szitkokat és durva tréfákat kiáltoz-
tak. Sokuk részegnek látszott. A felkelő nap már kezdte elolvasztani a lebegő ködfoszlányokat,
amikor Tyrion elindult velük. A kevéske fű, amit a lovak meghagytak, csillogott a harmattól, mint-
ha valami arra járó isten szétszórt volna egy zsák gyémántot a földön. A hegyi emberek felsorakoz-
tak mögötte, minden klán a saját vezére után vonulva.
A hajnali fényben Lord Tywin Lannister serege kinyílt, mint egy fénylő tövisű vasrózsa.
A középső csapatot a nagybátyja vezette. Ser Kevan a királyi út felett állította fel a katonáit. A
gyalogos íjászok három hosszú sorban fejlődtek fel az úttól keletre és nyugatra, övükről teli tege-
zek lógtak. Nyugodtan álltak és felajzották az íjakat. Közöttük a lándzsások alkottak négyszögeket,
mögöttük a dárdával, karddal és csatabárddal felfegyverzett gyalogság sorakozott fel. Felesküdött
csatlósaikkal együtt vagy háromszáz nehéz páncélos lovag vette körül Ser Kevant, Lefford, Lydden
és Serrett zászlósurakat.
A jobbszárnyat teljes mértékben lovasság alkotta, mintegy négyezer, súlyos páncélba öltözött
ember. A lovagok több mint háromnegyedét oda összpontosították, mint valami roppant acélöklöt.
A parancsnokuk Ser Addam Marbrand volt. Tyrion látta kibomló lobogóját, amikor a zászlóvivő
kirázta: narancssárga és füstszínű égő fa. Mögötte Ser Flement bíbor egyszarvúját, Crakehall csíkos
vadkanját, Swyft törpekakasát és más címereket lengetett a szél.
Apja a dombon foglalt állást, ahol aludt. Körülötte várakozott a tartalék: hatalmas erő, fele lóhá-
ton, fele gyalogosan, mintegy ötezer ember. Lord Tywin majdnem mindig a tartalék parancsnoksá-
gát választotta. A magasabb területekre vonult, figyelte, ahogy a csata kibontakozik alatta, majd ott
és akkor vetette be a katonáit, ahol és amikor a legnagyobb szükség volt rájuk.
Nemes atyja még ilyen messziről is ragyogó látványt nyújtott. Tywin Lannister harci páncélja
mögött még Jaime fia aranyozott felszerelése is elbújhatott. Hatalmas palástját számtalan réteg
aranyselyemből varrták, olyan súlyos volt, hogy még roham közben is alig-alig mozdult meg és
olyan nagy, hogy ha nyeregbe szállt, betakarta vele csataménje hátsó fertályát. Akármilyen csat
nem tartotta volna a helyén ezt a tömeget, így a köpönyeget egy pár miniatűr nőstényoroszlán rög-
zítette, amelyek úgy kuporogtak a vállain, mintha ugrani készülnének. Uruk, egy pompázatos söré-
nyű hím Lord Tywin sisakja tetején trónolt és egyik mancsa a levegőt karmolta, miközben üvöltött.
Mindhárom oroszlánt aranyból készítették és a szemük helyén rubintot viseltek. Páncélja nehéz, sö-
tétvörösre lakkozott acélvértezet volt, lábvértjét és kesztyűit bonyolult aranymintázat díszítette. Ke-
rek váll-lemezei aranyló napfelkeltét ábrázoltak, minden kapocs aranyozott volt, a vörös acélt pedig
olyan fényesre csiszolták, hogy szinte lángolt a felkelő nap fényében.
Tyrion már hallotta az ellenség dobjainak dübörgését. Eszébe jutott Robb Stark, ahogy utoljára
látta őt apja magas székében Deres Nagy Csarnokában, kezében csupasz és fénylő karddal. Eszébe
jutott, hogyan vetették rá magukat a rémfarkasok az árnyékból, és hirtelen megint maga előtt látta
őket, ahogy vicsorognak és harapnak, látta a képébe villanó borotvaéles fogukat. Vajon a fiú a há-
borúba is elhozza a farkasait? A gondolattól nyugtalanság fogta el. Az északiak biztosan kimerültek
a hosszú menetelés és az álmatlanul töltött éjszaka után. Tyrion eltűnődött, vajon a fiú mire gon-
dolt. Arra számított, hogy meglepi őket, míg alszanak? Erre bizony kevés esélye volt. Sok mindent
el lehetett mondani Tywin Lannisterről, de azt nem, hogy ostoba lett volna.
Az elővéd a bal oldalon gyülekezett. Először a lobogót látta meg: három fekete kutya sárga me-

405