Page 406 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TYRION
dot és Tyrion lábához hajította.
- Megadom magam, uram.
A törpe kóválygó fejjel letérdelt és felemelte a pengét. Amikor megmozdította a karját, iszonyú
fájdalom hasított a könyökébe. Úgy látszott, a csata átvonult felette. A rengeteg hullán kívül senki
sem maradt a mezőnek ezen a részén. A levegőben már ott köröztek a hollók, sőt némelyik már le
is szállt falatozni. Látta, hogy Ser Kevan előrehozta a középső csapatot az elővéd támogatására.
Lándzsásainak tömege a dombnak szorította az északiakat. Már az emelkedőkön folyt a küzdelem,
lándzsák csapódtak a pajzsok újabb falába. Ezek ovális alakúak voltak és vaspántokkal erősítették
meg őket. Miközben bámult, a levegő megint megtelt nyilakkal és a tölgyfafal mögött álló emberek
összerogytak a gyilkos eső alatt.
- Úgy vélem, vesztésre álltok, ser - mondta a lovagnak. Az nem válaszolt.
Lódobogást hallott maga mögött és megpördült, bár sajgó könyöke miatt alig bírta felemelni a
kardot. Bronn állt meg mellette és lenézett rá.
- Nem sok hasznodat vettem - mondta neki Tyrion.
- Úgy látom, egymagad is elég jól elboldogultál - felelte Bronn. - Bár elveszítetted a karót a si-
sakodról.
Tyrion megtapogatta a sisak tetejét. A szeg egyszerűen letört.
- Nem veszítettem el. Pontosan tudom, hogy hol van. Nem látod a lovamat?
Mire megtalálták, a trombiták megint felharsantak és Lord Tywin tartaléka rohamra indult a fo-
lyó mentén. Tyrion figyelte, ahogy az apja elszáguld előtte. A Lannsiterek vörös és arany lobogója
csattogott a feje felett, ahogy átviharzott a mezőn. Ötszáz lovag vette körül, lándzsáik hegyén meg-
csillant a napsugár. A Stark védvonal maradványai úgy hullottak darabokra a roham alatt, mint az
üveg a kalapács csapásától.
A páncélban megdagadt és fájdalmasan lüktető könyökével Tyrion meg sem próbált részt venni
az öldöklésben. Bronnal elmentek megkeresni az embereit. Sokukra a halottak között bukkant rá.
Ulf, Umar fia alvadó vértócsában hevert, az egyik karja könyöktől lefelé hiányzott. Körülötte tu-
catnyi Holdtestvére teteme. Shagga egy fa alatt roskadt össze, testében számtalan nyílvessző, Conn
feje pedig az ölében hevert. Tyrion azt hitte, mindketten halottak, de amikor leszállt a lováról,
Shagga kinyitotta a szemét és megszólalt:
- Megölték Connt, Coratt fiát.
A jóképű Connon nem látszott seb, leszámítva a vörös foltot a mellkasán, ahol a halálos lán-
dzsadöfés érte. Amikor Bronn talpra segítette Shaggát, a nagydarab ember csodálkozva meredt a
nyílvesszőkre, mintha akkor venné észre őket először. Egyenként kihuzigálta őket és átkozódott a
lyukak miatt, amelyeket páncéljába és bőrruhájába ütöttek, amiatt a néhány miatt pedig, ami a hú-
sába hatolt, úgy nyafogott, mint egy kisgyerek. Chella, Cheyk lánya akkor ért oda, amikor Shagga
nyílvesszőit tépkedték ki, büszkén mutatta nekik a négy fület, amit szerzett. Timettre a holttestek
között találtak rá, amint éppen Megégetettjeivel fosztogatta őket. A háromszáz klántagnak, akik
Tyrion Lannister mögött vágtattak a csatába, talán ha a fele megmaradt.
Otthagyta az élőket, hogy foglalkozzanak a halottakkal, foglyul ejtett lovagját Bronnra bízta, ő
pedig egyedül indult el megkeresni az apját. Lord Tywin a folyóparton üldögélt és bort szopogatott
egy drágaköves kupából, miközben fegyverhordozója kioldotta a mellvértjét rögzítő szíjakat.
- Nagyszerű győzelem - mondta Ser Kevan, amikor meglátta Tyriont. - A vadembereid jól har-
coltak.
Az apja tekintete rászegeződött. Halványzöld, aranypettyes szeme olyan hideg volt, hogy
Tyrion megborzongott.
- Meglepődtél rajta, apám? - kérdezte tőle. - Felborította a terveidet? Fel kellett volna, hogy
koncoljanak, ugye?
Lord Tywin kifejezéstelen arccal kiürítette a kupáját.
- A legfegyelmezetlenebb embereket állítottam a balszárnyra, igaz. Arra számítottam, hogy
megtörnek. Robb Stark zöldfülű kölyök, valószínűleg inkább bátor, mint bölcs. Azt reméltem, ha
látja összeomlani a balszárnyunkat, lecsap a résre, hogy teljes zűrzavart okozzon. Amint teljes ere-

409