Page 411 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
és „Tully! Zúgó és Tully!" kiáltások. Amikor ráébredt, hogy hiába néz, úgysem fog látni semmit,
behunyta a szemét és csak hallgatta. A küzdelem megelevenedett körülötte. Lódobogást hallott, se-
kély vízbe gázoló vascsizmák csobbanását, tölgyfapajzsokon csattanó kardok tompa zaját, acélon
súrlódó acél hangját, nyílvesszők szisszenését, dobok dübörgését és ezernyi ló rémült nyerítését.
Emberek kiáltoztak átkokat, könyörögtek kegyelemért, amit vagy megkaptak, vagy nem, vagy élet-
ben maradtak, vagy nem. A gerincek gonosz tréfát űztek a hangokkal. Egyszer meghallotta Robb
hangját, olyan tisztán, mintha a fiú ott állt volna mellette: „Hozzám! Hozzám!" és hallotta a rém-
farkas vicsorgását és morgását, hallotta, ahogy a hosszú agyarak élő húsba tépnek, az iszonyat és a
fájdalom sikolyát embertől és lótól egyaránt. Csak egy farkas volt? Nem tudta volna biztosan
megmondani.
A hangok fokozatosan elhalkultak és elenyésztek, míg végül nem hallatszott más, csak a farkas.
Ahogy a vörös hajnal meghasadt keleten, Szürke Szél újra felvonyított.
Robb egy másik lovon tért vissza hozzá. A szürke mén helyett, amelyen belevetette magát a
völgybe most almásderes herélten ült. A farkasfejet a pajzsán darabokra kaszabolták és ahol mély
barázdákat vájtak a tölgyfába az ellenség fegyverei, kilátszott a nyers fa, de maga Robb sértetlen-
nek tűnt. Ahogy azonban közelebb jött, Catelyn észrevette, hogy páncélkesztyűje és a páncél fölött
viselt köpeny ujja vértől feketéllik.
- Megsebesültél - mondta neki.
Robb felemelte a kezét, kinyitotta és behajlította az ujjait.
- Nem - felelte. - Ez... Torrhen vére, talán vagy... - megrázta a fejét. - Fogalmam sincs.
Nagy csapat mocskos, megtépázott és vigyorgó ember követte felfelé a domboldalon, Theonnal
és a Hordóval az élen. Ser Jaime Lannistert vonszolták maguk között. Amikor felértek, az asszony
lova elé lökték.
- A Királyölő - jelentette be Hal teljesen szükségtelenül.
Lannister felemelte a fejét.
- Lady Stark - szólalt meg térden állva. A homlokán húzódó vágásból csordogáló vér végigfolyt
arca egyik oldalán, de a hajnal sápadt fénye visszaadta haja aranyló csillogását. - Felajánlanám ne-
ked a kardomat, de úgy látszik, elhagytam valahol.
- Nem a kardod kell nekem, ser - válaszolta az asszony. - Add nekem az apámat és a bátyámat,
Edmure-t! Add nekem a lányaimat! Add nekem a férjemet!
- Attól tartok, őket is elhagytam.
- Kár - mondta Catelyn hűvösen.
- Öld meg, Robb! - nógatta Theon Greyjoy. - Vágd le a fejét!
- Nem - felelte a fia. Lehúzta véres kesztyűjét. - Élve nagyobb hasznát vesszük, mint holtan.
Amellett nemes atyám sohasem tűrte el a foglyok meggyilkolását csata után.
- Bölcs férfiú - jegyezte meg Jaime Lannister. - Bölcs és becsületes.
- Vigyétek el és vasaljátok meg! - mondta Catelyn.
- Tegyétek, amit nagyságos anyám mond! - parancsolta Robb - Ügyeljetek rá, hogy erős őrség
vegye körül éjjel-nappal! Lord Karstark karóra akarja majd tűzni a fejét.
- Úgy bizony - helyeselt a Hordó és intett az embereinek. Lannistert elvezették, hogy bekötöz-
zék a sebeit és megláncolják.
Robb a fák közé bámult azzal a merengő tekintettel, amelyet az asszony Nedtől is olyan gyakran
látott.
- Meg...megölte őket...
- Lord Karstark fiait - magyarázta Galbart Glover.
- Mind a kettőt - tette hozzá Robb. - Torrhent és Eddardot. És Darynt is Szarvaserdőből.
- Senki sem vitathatja el Lannistertől a bátorságát - jegyezte meg Glover. - Amikor látta, hogy
elveszett, maga mellé gyűjtötte a kíséretét és elkezdte átverekedni magát a völgyön. Azt remélte,
hogy elérheti Lord Robbot és levághatja. Majdnem sikerült is neki.
- A kardját Eddard Karstark nyakában „hagyta el", miután lecsapta Torrhen karját és széthasítot-
ta Daryn koponyáját - folytatta Robb. - Végig értem kiáltozott. Ha nem próbálják meg megállíta-

414