Page 408 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

GATELYN

Az erdő tele volt suttogással.
A holdfény megcsillant a kavargó vízen, ahogy az alattuk rohanó patak ide-oda kanyargott szik-
lás medrében a völgy alján. A fák alatt csatalovak nyihogtak halkan és a nedves, levelekkel borított
talajt kapálták lábaikkal, az emberek pedig fojtott hangon, idegesen tréfálkoztak. Innen-onnan lán-
dzsák csörrenése, sodronyingek fémes csikordulása hallatszott, de még ezek a hangok is tompán
szóltak.
- Már nem tart sokáig, úrnőm - mondta Hallis Mollen. Megkérte Robbot, hadd legyen övé a
megtiszteltetés, hogy védelmezheti az asszonyt a közelgő csatában. Mint Deres testőrkapitányának,
ez előjoga volt, a fiú nem is tagadta meg tőle. Catelynt harminc ember vette körül, akiknek az volt
a feladatuk, hogy megóvják és biztonságban hazakísérjék Deresbe, ha a hadiszerencse ellenük for-
dulna. Robb ötvenet szeretett volna melléje adni, Catelyn pedig azt bizonygatta, hogy tíz is elég
lesz, hiszen minden kardra szüksége lesz a küzdelemben. Végül harmincban egyeztek ki, de egyi-
kük sem volt elégedett.
- Jöjjön, aminek jönnie kell - felelte neki Catelyn. Tudta, hogy ami jön, halált jelenthet. Talán
Hal halálát... vagy az övét, esetleg Robbét. Senki sem volt biztonságban. Egyetlen élet sem volt bi-
zonyos. Catelyn nem bánta, hogy várakoznia kell, hogy az erdő suttogását, a csermely halk muzsi-
káját kell hallgatnia és a hajában éreznie a meleg szellőt.
A várakozás végtére is nem volt idegen a számára. A férfiak az életében mindig várakozásra
kényszerítették. „Figyeld az utat, kicsi Cat!", mondta neki mindig az apja, amikor a király elé, vá-
sárba vagy csatába lovagolt. Ő pedig figyelte, türelmesen ácsorgott Zúgó mellvédjén, miközben
alatta a Vörös Ág és a Bukókő vize hömpölygött. Nem mindig jött vissza akkor, amikor megígérte
és gyakran napok múltak el úgy, hogy Catelyn figyelt. Addig kukucskált a lőrések között és az
íjásznyílásokon át, míg végül megpillantotta Lord Hostert öreg, barna, herélt lován, amint a folyó-
parton lassan poroszkál a feljáró felé. „Figyelted az utat?" kérdezte tőle, amikor lehajolt, hogy
megölelje. „Figyelted, kicsi Cat?"
Brandon Stark is arra kérte, hogy várjon.
- Nem leszek távol sokáig, úrnőm - fogadkozott. - Amint visszatérek, összeházasodunk!
Amikor azonban eljött a nap, az öccse, Eddard állt mellette a szentélyben.
Ned alig két hetet töltött új feleségével, mielőtt ő is ellovagolt a háborúba ígéretekkel az ajkain.
Ő legalább szavakon kívül mást is hagyott: fiút nemzett neki. Kilenc hónap jött és szállt tova, Robb
megszületett Zúgóban, s az apja még mindig délen hadakozott. Vér és fájdalom közepette hozta a
világra és nem tudta, Ned megpillantja-e valaha is. A fia. Olyan kicsi volt...
Most pedig Robbra várt... Robbra és Jaime Lannisterre, az aranyozott lovagra, akiről azt mond-
ták az emberek, hogy sohasem tanult meg várni.
- A Királyölő nyughatatlan és hirtelen haragú - mondta Robbnak a nagybátyja, Brynden. Ő pe-
dig szavai igazára tette fel az életüket és a győzelmi reményeiket.
Ha Robb félt is, nem adta jelét. Catelyn figyelte a fiát, ahogy jár-kel az emberek között, az
egyiknek a vállára teszi a kezét, a másikkal tréfálkozik, a harmadiknak segít megnyugtatni ideges
lovát. A páncélja halkan csörgött, ahogy lépkedett. Csak a feje volt fedetlen. Catelyn nézte, ahogy
egy szellő felborzolja gesztenyebarna haját, amely annyira hasonlított az övére és azon töprengett,
vajon a fia mikor nőtt meg ekkorára. Tizenöt évesen majdnem olyan magas volt, mint ő maga.
Hadd nőjön magasabbra, kérte az isteneket. Hadd lássa a tizenhatodik évét, a huszadikat, az öt-
venediket! Hadd nőjön olyan magasra, mint az apja, hadd tartsa a karjában a saját fiát! Kérlek,
kérlek, kérlek! Ahogy nézte ezt a magas, fiatal férfit friss szakállával és a sarkában lépdelő rémfar-
kasával, csak a csecsemőt látta, akit annyi évvel azelőtt Zúgóban a karjába adtak.
Az éjszaka meleg volt, de ha Zúgóra gondolt, hideg borzongás futott végig a testén. Vajon hol
lehetnek? Lehet, hogy a nagybátyja tévedett? Annyi minden múlott rajta, igaz-e, amit állított. Robb
háromszáz válogatott embert adott a Fekete Hal mellé és előreküldte őket, hogy fedezzék a sereg

411