Page 409 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
felvonulását.
- Jaime nem tudja - mondta Ser Brynden, amikor visszatért. - A nyakamat teszem rá. Madár nem
juthatott el hozzá, arról az íjászaim gondoskodtak. Találkoztunk néhány felderítőjével, de akik
megláttak minket, nem éltek addig, hogy tájékoztathatták volna. Többet kellett volna kiküldenie.
Nem tudja.
- Mekkora a serege? - kérdezte a fia.
- Tizenkétezer gyalogos három különálló táborban a kastély körül, közöttük a folyó - felelte a
nagybátyja azzal a markáns mosollyal, amelyre olyan jól emlékezett. - Zúgót másképp nem lehet
ostrom alá venni és mégis ez fogja a vesztüket okozni. Két- vagy háromezer lovas.
- A Királyölő háromszoros túlerőben van velünk szemben - jegyezte meg Galbart Glover.
- Ez igaz - mondta Ser Brynden -, de van valami, amit Ser Jaime nem birtokol.
- Mégpedig? - kérdezte Robb.
- A türelem.
A seregük nagyobbra duzzadt, mióta elhagyták az Ikreket. Lord Jason Mallister előhozta az erő-
it Tengerszemből, hogy csatlakozzon hozzájuk, amikor megkerülték a Kék Ág forrásvidékét és
délnek fordultak. Rajta kívül mások is előmerészkedtek, szegény lovagok, kisebb urak és parancs-
nok nélkül maradt fegyveresek, akik akkor menekültek északra, amikor a bátyja, Edmure seregét
szétzúzták Zúgó falai alatt. Olyan kemény vágtára fogták a lovakat, amennyire csak merték, hogy
ideérjenek, mielőtt Jaime Lannister hírt kap az érkezésükről. Az óra pedig elérkezett.
Catelyn figyelte, ahogy a fia nyeregbe száll. Olyvar Frey, Lord Walder fia tartotta a lovát, aki
életkorban két évvel idősebb volt Robbnál, a lelkében viszont vagy tízzel fiatalabb és sokkal idege-
sebb. A helyére szíjazta Robb pajzsát és felnyújtotta neki a sisakját. Amikor a fiú leengedte az arc
elé, amit az asszony annyira szeretett, hirtelen egy magas, ifjú lovagot látott a szürke csődörön,
ahol az előbb még a fia ült. Ahová a hold nem ért el, ott sötét volt a fák között. Amikor Robb feléje
fordította a fejét, hogy rápillantson, Catelyn csak feketeséget látott a sisakrostély mögött.
- Végig kell lovagolnom a sor előtt, Anya - mondta neki. - Apa azt mondta, az embereknek lát-
niuk kell a parancsnokot csata előtt.
- Akkor menj! - felelte az asszony. - Hadd lássanak.
- Ez bátorságot önt beléjük - mondta Robb.
Belém ki fog bátorságot önteni, tűnődött az asszony, de csendben maradt és mosolyt erőltetett
az arcára. Robb megfordította a nagy, szürke csődört és lassan elvonult Szürke Széllel a sarkában.
Mögéje felsorakozott a harci őrség. Amikor rábírta Catelynt, hogy elfogadja a kísérőit, az asszony
ragaszkodott hozzá, hogy rá is vigyázzanak és a zászlóhordozó urak beleegyeztek. Sokuk fia bármit
megtett volna a megtiszteltetésért, hogy az Ifjú Farkassal lovagolhasson, ahogy újabban nevezték.
Torrhen Karstark és az öccse, Eddard e harminc lovag közé tartozott, s velük együtt Patrek
Mallister, Kishordó Umber, Szarvaserdei Daryn, Theon Greyjoy, nem kevesebb mint öt férfi
Walder Frey kiterjedt leszármazottai közül és mások, mint például Ser Wendel Manderly és Robin
Flint. Még egy nő is volt a kíséretében: Dacey Mormont, Lady Maege idősebb lánya és a Medve-
sziget örököse, egy nyurga, hat láb magas leányzó, aki hajnalcsillagot kapott abban a korban, ami-
kor más kislányoknak babát adtak. Egy-két lord zúgolódott is emiatt, de Catelyn elengedte a füle
mellett a panaszaikat.
- Nem a családotok becsületéről van szó - mondta nekik -, hanem a fiam életéről és épségéről.
Ha arra kerül a sor, töprengett, vajon harminc ember elég lesz? Hát hatezer elég lesz-e?
Valahol messze alig hallhatóan megszólalt egy madár. A magas, éles trillázástól mintha jeges
kéz fonódott volna Catelyn nyakára. Egy másik madár felelt rá, majd egy harmadik, egy negyedik.
Jól ismerte a hangjukat Deresből: hószarkák voltak. Néha látni lehet őket a legmélyebb télben,
amikor az istenerdő fehér és mozdulatlan. Északi madarak.
Jönnek, gondolta Catelyn.
- Jönnek, úrnőm - suttogta Hal Mollen. Mindig szóvá tette a legnyilvánvalóbb dolgokat is. - Az
istenek legyenek velünk!
Az asszony bólintott. Az erdő elnémult körülöttük és a beálló csendben hallotta őket. Messze

412