Page 413 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

DAENERYS

A legyek lassan köröztek Khal Drogo körül. Szárnyaik halk, monoton zümmögése az emberi
hallás határán, rettegéssel töltötte el Danyt.
A nap magasan állt és kíméletlenül tűzött. Az alacsony dombok sziklás kiszögelléseiről hullá-
mokban ömlött le a forróság. Az izzadság vékony patakban csordogált le Dany megduzzadt mellei
között. Az összes hang lovaik ütemes lépteinek zaja, a Drogo hajában lévő csengettyűk ritmikus
csilingelése és az utánuk jövők távoli morajlása.
Dany a legyeket figyelte.
Akkorák voltak, mint a méhek, dagadtak, bíborszínűek és csillogók. A dothrakik vérlegyeknek
nevezték őket. Ingoványokban és állóvizekben éltek, egyformán szívták ember és ló vérét, petéiket
pedig a halottakba és haldoklókba rakták. Drogo gyűlölte őket. Ha korábban valamelyik közel me-
részkedett hozzá, a keze villámgyorsan odakapott, mint a lecsapó kígyó, és a marka bezárult körü-
lötte. A lány egyszer sem látta hibázni. Egy ideig hatalmas öklében tartotta a legyet, hogy kiélvez-
hesse kétségbeesett zümmögését. Azután az ujjai összezárultak és amikor megint szétnyitotta őket,
a légy már csak piros folt volt a tenyerén.
Most az egyik végigosont a lova farán és az állat dühösen csapott egyet a farkával, hogy elhes-
segesse onnét. A többi Drogo körül csapongott, egyre közelebb és közelebb. A khal nem reagált. A
szemét a távoli barna hegyekre szegezte, a gyeplő lazán lógott a kezében. Festett mellénye alatt
megkeményedett sárral odatapasztott fügefalevél fedte a sebét. A füvesasszony készítette neki.
Mirri Maz Duur borogatása viszketett és égett, s a khal hat nappal ezelőtt letépte. Az asszonyt meg-
átkozta, hogy maegi. A sártapasz sokkal jobban csillapította a fájdalmát és a füvesasszony mákbort
is főzött neki. Sokat ivott belőle az utóbbi három napban, amikor pedig nem mákbort ivott, akkor
erjesztett kancatejet vagy borssört.
Az ételéhez azonban alig nyúlt, éjszakánként pedig vergődött és nyöszörgött. Dany látta, milyen
elkínzottá vált az arca. Rhaegónak nem volt nyugta a hasában, rúgott, mint egy csődör, de még ez
sem keltette fel Drogo érdeklődését, ahogyan azelőtt. Minden reggel a fájdalom új barázdáit fedezte
fel a férfi arcán, amikor felébredt zaklatott álmából. Most meg ez a hallgatás. Megijesztette. Mióta
hajnalban nyeregbe szálltak, a férje egy szót sem szólt. Ha ő beszélt, nem kapott választ, csak egy
morgást, dél óta pedig már azt sem.
Az egyik vérlégy a khal vállának csupasz bőrére telepedett. Egy másik körözött, majd a nyakán
szállt le és megindult a szája felé. Khal Drogo himbálózott a nyeregben, a harangocskái pedig csi-
lingeltek, ahogy a csődör lépésben haladt előre.
Dany az ezüst oldalába mélyesztette a sarkát és közelebb rúgtatott.
- Uram - szólalt meg halkan. - Drogo. Napom és csillagom.
A férfin nem látszott, hogy hallotta volna. A vérlégy felkúszott lelógó bajusza alá és elhelyez-
kedett az arcán, az orra melletti ráncban. Dany felhördült.
- Drogo! - félénken kinyújtotta a kezét és megérintette a karját.
Khal Drogo megingott a nyeregben, lassan oldalra billent, majd súlyosan lezuhant a lováról. A
legyek egy pillanatra szétrebbentek, azután visszaóvakodtak és megint leszálltak rá, ahogy ott he-
vert.
- Ne! - kiáltotta Dany és megállította a lovát. Ezúttal ügyet sem vetett a hasára, lekászálódott az
ezüstjéről és odaszaladt hozzá. A fü barna és száraz volt alatta. Drogo felkiáltott fájdalmában, ami-
kor Dany letérdelt mellé. Minden lélegzetvétele rekedt hörgésbe fulladt. A lányra nézett, de a sze-
mében nem csillant felismerés.
- A lovam - nyögte. Dany elhajtotta a legyeket a mellkasáról és az egyiket szétmorzsolta, ahogy
a férfi tette volna. A férje bőre tűzforró volt az ujjai alatt.
A khal vérlovagjai közvetlenül mögöttük haladtak. Dany hallotta Haggo kiáltását és a harcosok
odasiettek hozzájuk. Cohollo leugrott a nyeregből.
- Vér a véremből! - kiáltotta és letérdelt. A másik kettő lóháton maradt.

416