Page 414 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

DAENERYS
- Nem - morogta Khal Drogo Dany karjai között vergődve. - Lovagolni kell. Lovagolni. Nem.
- Leesett a lováról - szólalt meg Haggo lefelé bámulva. Széles arcán semmilyen kifejezés nem
látszott, de a hangja nehéz volt, mint az ólom.
- Nem szabad ezt mondanod! - szólt rá Dany. - Ma már elég messze lovagoltunk. Itt fogunk le-
táborozni.
- Itt? - Haggo körülnézett. A környék barna volt, száraz és nem túl vendégszerető. - Ez nem tá-
borozóhely.
- Nem egy asszony mondja meg, hol táborozzunk - vetette közbe Qotho. - Még egy khaleesi
sem.
- Itt táborozunk le - ismételte meg Dany. - Haggo, mondd meg nekik, hogy Khal Drogo paran-
csolt megállást! Ha bárki megkérdezi, miért, mondd neki, hogy közel az időm és nem bírtam to-
vábbmenni. Cohollo, hozd ide a rabszolgákat, azonnal fel kell verniük a khal sátrát. Qotho...
- Te nem parancsolhatsz nekem, Khaleesi - szögezte le Qotho.
- Keresd meg Mirri Maz Duurt! - utasította. A papnő biztosan a többi Bárányemberrel együtt
gyalogol valahol a rabszolgák hosszú oszlopában. - Hozd ide hozzám a ládájával együtt!
Qotho haragosan meredt le rá. A szemei kemények voltak, mint a kő.
- A maegit? - köpött egyet. - Ezt nem teszem meg.
- De igen - vágott vissza neki Dany -, különben ha Drogo felébred, megtudja, miért mondtál el-
lent nekem.
Qotho tomboló dühvel megfordította a ménjét és elvágtatott... de Dany tudta, hogy Mirri Maz
Duurral együtt fog visszatérni, bármilyen kevéssé tetszik is neki a dolog. A rabszolgák Khal Drogo
sátrát egy csipkés szegélyű, fekete sziklákból álló kiszögellés alatt húzták fel, amelynek az árnyéka
némi védelmet nyújtott a délutáni nap heve ellen. A levegő még így is fullasztó volt a homokse-
lyem alatt, amikor Irri és Doreah segített Danynek betámogatni Drogot. A földre vastag, mintás
szőnyegeket terítettek, a sarkokba pedig párnákat helyeztek. Eroeh, a félénk leány, akit Dany a Bá-
rányemberek sárfalain kívül mentett meg, tüzet rakott. Drogot egy fonott szőnyegre fektették.
- Nem - motyogta a Közös Nyelven. - Nem, nem.
Csak ennyit mondott. Úgy látszott, nem képes többre.
Doreah kicsatolta a medálos övét és levette róla a mellényt meg a nadrágot, miközben Jhiqui a
lábához térdelt, hogy kioldja lovaglószandálja fűzőjét. Irri nyitva akarta hagyni a sátorponyvát,
hogy beengedjen egy kis szellőt, de Dany megtiltotta neki. Nem akarta, hogy bárki így lássa
Drogót, önkívületben és gyengén. Amikor megérkezett a khasa, felállította őket őrködni a sátor
előtt.
- Senkit ne engedj be az engedélyem nélkül! - mondta Jhogónak. - Senkit!
Eroeh ijedten bámulta a fekvő Drogót.
- Meghal - suttogta.
Dany pofon vágta.
- A khal nem halhat meg! Ő az apja a csődörnek, aki meghágja a világot. A haját sohasem vágta
le. Még mindig viseli a csengettyűket, amiket az apjától kapott.
- Khaleesi - szólalt meg Jhiqui -, leesett a lováról.
A lány reszketett, és a szeme hirtelen megtelt könnyel. Elfordult tőlük. Leesett a lováról. Való-
ban így történt, a saját szemével látta, ahogy a vérlovagok és nyilván a szolgálólányok meg a khas
harcosai is. Meg még hányan? Nem lehetett titokban tartani, és Dany jól tudta, ez mit jelent. A
khal, aki nem tud lovagolni, nem tud uralkodni, Drogo pedig leesett a lováról.
- Meg kell fürdetnünk - közölte makacsul. Nem engedheti meg magának, hogy kétségbeessen. -
Irri, azonnal hozasd ide az üstöt! Doreah, Eroeh, hozzatok valahonnét vizet, hideg vizet, olyan for-
ró a teste! - A férfi emberbőrbe bújt tűz volt.
A rabszolgák a sátor sarkába állították a nehéz rézüstöt. Amikor Doreah behozta az első kancsó
vizet, Dany benedvesített egy darab selymet és Drogo lángoló homlokára terítette. A khal szemei
rámeredtek, de nem látták őt. Amikor a szája szóra nyílt, nem jött ki rajta más, csak egy nyögés.
- Hol van Mirri Maz Duur? - kérdezte a lány idegesen. A türelmét lassan elsorvasztotta a féle-

417