Page 417 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
Haggo tajtékozva követte ki a sátorból.
- Ez nem akar jót neked, hercegnő - figyelmeztette Mormont. - A dothrakik azt tartják, a khal és
a vérlovagjai egy életet élnek, és Qotho most ennek az életnek a végét látja közeledni. Egy halott
ember túl van minden félelmen.
- Senki sem halt meg - vágott közbe Dany. - Ser Jorah, lehet, hogy szükségem lesz a kardodra.
Jobb lesz, ha mész és felöltöd a páncélodat. - Sokkal jobban félt, mint azt be merte volna vallani,
akár saját magának is.
A lovag meghajolt.
- Ahogy óhajtod - kivonult a sátorból.
Dany visszafordult Mirri Maz Duurhoz. Az asszony szemei gyanakodva méregették.
- Tehát még egyszer megmentettél.
- De most neked kell megmentened őt - mondta neki Dany. - Kérlek...
- Ne kérj egy rabszolgát - vágott vissza élesen Mirri -, hanem parancsolj neki! - A szőnyegen
lángoló Drogóhoz ment és sokáig bámulta a sebét. - Kérsz, vagy parancsolsz, nem számít. Már
egyetlen gyógyító sem segíthet rajta. - A khal szemei csukva voltak. Felnyitotta az egyiket az ujjá-
val. - A mák tejével tompította a fájdalmat.
- Igen - vallotta be Dany.
- Borogatást készítettem neki tűztökből meg édes csalánból és báránybőrrel kötöttem be.
- Azt mondta, égeti. Letépte. A füvesasszony újat készített neki, ami nedves volt és megnyugtat-
ta.
- Égetett, igen. A tűznek hatalmas gyógyító varázsereje van. Ezt még a szőrtelen embereitek is
tudják.
- Készíts neki új borogatást! - könyörgött Dany. - Ezúttal teszek róla, hogy viselje!
- Azzal már elkéstünk, úrnőm - mondta Mirri. - Nem tehetek mást, csak megkönnyíthetem a
számára a sötét utat, hogy fájdalom nélkül lovagolhasson az éj földjére. Reggelre eltávozik.
A szavak tőrdöfésként hatoltak Dany szívébe. Mit tett, hogy ennyire kegyetlenek vele az iste-
nek? Talált végre egy biztonságos helyet, végre megízlelte a szerelmet és a reményt. Végre hazafe-
lé tartott. Most pedig elveszít mindent...
- Nem - kérlelte az asszonyt. - Mentsd meg, és szabaddá teszlek, esküszöm! Kell, hogy ismerj
valami módot... valami varázslatot, valami...
Mirri Maz Duur leült a sarkaira és éjfekete tekintetével alaposan szemügyre vette Daeneryst.
- Van egy varázslat - a hangja halk volt, alig több suttogásnál. - De nehéz, úrnőm és nagyon sö-
tét. Vannak, akik szerint a halál is tisztább. Asshaiban tanultam meg a módját és drágán fizettem a
leckéért. A tanárom egy vérmágus volt az Árnyékföldről.
Danyben meghűlt a vér.
- Akkor te tényleg maegi vagy...
- Valóban? - Mirri Maz Duur mosolygott. - Már csak egy maegi mentheti meg a lovasodat,
Ezüst Úrnő.
- Nincs más lehetőség?
- Nincs.
Khal Drogo hideglelősen nyöszörgött.
- Csináld! - tört ki Danyből. Nem szabad félnie, ő a sárkány vére. - Mentsd meg!
- Ennek ára van - figyelmeztette a papnő.
- Kapsz aranyat, lovakat, amit csak akarsz.
- Ez nem arany és lovak kérdése. Ez vérmágia, úrnőm. Csak halállal válthatjuk meg az életet.
- Halállal? - Dany védekezően maga köré fonta a karjait és előre-hátra hintázott a sarkain. - Az
én halálommal? - Azt mondta magának, hogy ha kell, meghalna érte. A sárkány vére, nem félne
megtenni. A bátyja, Rhaegar meghalt az asszonyért, akit szeretett.
- Nem - nyugtatta meg Mirri Maz Duur. - Nem a te haláloddal, khaleesi.
Dany reszketett a megkönnyebbüléstől.
- Csináld!

420