Page 419 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
Aggo tűzvermet ásott, hogy elégethessék az elpusztult csődört. Kisebb tömeg gyűlt össze és a feke-
te szemek Danyt bámulták. Az emberek mintha vert réz maszkot viseltek volna arc helyett. A lány
megpillantotta Ser Jorah Mormontot. A lovag már páncélt viselt, széles, kopaszodó homlokán ve-
rejték gyöngyözött. Átfurakodott a dothrakik sorfalán Dany mellé. Amikor meglátta a skarlátszínű
lábnyomokat, amit a lány csizmája hagyott a talajon, elsápadt.
- Mit tettél, te kis bolond? - kérdezte rekedten.
- Meg kellett mentenem.
- Elmenekülhettünk volna - mondta a lovag. - Biztonságban elkísértelek volna Asshai-ig, her-
cegnő. Nem lett volna szükség...
- Igazán a hercegnőd vagyok? - kérdezte tőle.
- Tudod, hogy az vagy, az istenek irgalmazzanak nekünk!
- Akkor segíts most!
Ser Jorah arca tehetetlen grimaszba torzult.
- Bár tudnám, hogyan!
Mirri Maz Duur hangja magas, jajveszékelő visításba csapott át, hogy Dany háta megborsózott
tőle. A dothrakik közül néhányan morgolódtak és hátrálni kezdtek. A sátor szinte sugárzott a bent
égő tüzek fényétől. A vérfoltos homokselymen át mozgó árnyakat pillantott meg.
Mirri Maz Duur táncolt és nem egyedül.
Dany leplezetlen rettegést látott a dothrakik arcán.
- Ezt nem szabad! - mennydörögte Qotho.
A lány nem vette észre, mikor tért vissza a vérlovag. Haggo és Cohollo is vele volt. Magukkal
hozták a szőrtelen embereket, az eunuchokat, akik késsel, tűvel és tűzzel gyógyítottak.
- Pedig ez lesz! - vágott vissza Dany.
- Maegi - hörögte Haggo. Az öreg Cohollo pedig, a Cohollo, aki Drogóhoz kötötte életét annak
születése napján, Cohollo, aki mindig kedves volt hozzá, most egyszerűen arcul köpte.
- Meghalsz, maegi - ígérte Qotho -, de először a másiknak kell meghalnia! - Előhúzta az
arakhját és megindult a sátor felé.
- Ne! - kiáltott utána Dany. - Nem szabad!
Elkapta a harcos vállát, de Qotho félrelökte. Dany a térdére esett és karjaival átölelte a hasát,
hogy megvédje benne a gyermeket.
- Állítsátok meg! - parancsolta a khasnak. - Öljétek meg!
Rakharo és Quaro a sátor bejárata mellett állt. Quaro előrelépett és az ostora nyeléért nyúlt,
Qotho azonban kecsesen megpördült, mint egy táncos, a görbe arakh megvillant a levegőben. A
karja alatt érte Quarót. A tiszta, éles penge áthatolt mellényen és bőrön, izmon és bordán. Vér
fröccsent és a fiatal lovas tátott szájjal hátratántorodott.
Qotho kitépte a fegyvert.
- Lóúr! - kiáltotta Ser Jorah Mormont. - Próbálkozz velem!
A kardja kiröppent a hüvelyéből.
Qotho szitkozódva megfordult. Az arakh olyan sebesen hasította a levegőt, hogy Quaro vére fi-
nom permetként szállt róla szerteszét, mint eső a langyos szélben. A kard alig egy lábnyira állította
meg Ser Jorah arcától és egy pillanatig remegve visszatartotta. Qotho üvöltött haragjában. A lovag
páncélingben, páncélkesztyűben és pikkelyes lábvédőben volt, torkán súlyos nyakvédő, de nem
gondolt rá, hogy a sisakját is feltegye.
Qotho hátrafelé táncolt, az arakhja csillogó ködként cikázott a feje körül, és villámként csapott
le, amikor a lovag nekirontott. Ser Jorah legjobb tudása szerint hárított, de a suhintások olyan gyor-
san követték egymást, hogy Danynek úgy tűnt, Qothónak legalább négy karja és ugyanennyi
arakhja van. Hallotta a penge csattanását a páncélon és látta a repülő szikrákat, ahogy a hosszú,
ívelt penge lepattant az egyik kesztyűről. A következő pillanatban már Mormont hátrált és Qotho
vetette előre magát. A lovag arcának bal felét vér borította, egy csípőjét ért csapás pedig felhasítot-
ta a páncélinget és lesántította. Qotho sértéseket üvöltött felé, gyávának, tejembernek, vasruhába
bújt eunuchnak nevezte.

422