Page 415 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
lem.
- Qotho megtalálja - felelte Irri.
A szolgálólányok megtöltötték az üstöt langyos, kéntől bűzlő vízzel, majd keserű olajjal és por-
rá tört mentalevelekkel illatosították. Mialatt ők előkészítették a fürdőt, Dany tehetetlenül térdelt
ura mellett, gömbölyű hasában közös gyerekükkel. Ideges ujjakkal kioldotta a férfi hajfonatát,
ahogy azon az éjszakán is, amikor először a magáévá tette a csillagok alatt. A harangocskákat óva-
tosan, egyenként félretette. Szüksége lesz rájuk, ha megint jól lesz, mondta magának.
Friss szellő hatolt a sátorba, amikor Aggo bedugta a fejét a selyem alatt.
- Khaleesi! - szólította meg. - Az andal van itt és engedélyt kér, hogy beléphessen.
„Az andal", így nevezték a dothrakik Ser Jorah-t.
- Igen - felelte a lány és esetlenül feltápászkodott -, küldd be!
Bízott a lovagban. Ha valaki, hát ő tudni fogja, mit tegyenek.
Ser Jorah Mormont átbújt a sátorponyva alatt és várt egy kicsit, hogy a szeme hozzászokjon a
félhomályhoz. Dél vad forróságában laza, tarka homokselyem nadrágot és térdéig felkötött, nyitott
orrú lovaglószandált viselt. Kardja sodort lószőr övről függött. Mellkasa csupasz volt a fehérített
mellény alatt. A bőre vörösre sült a napon.
- A szóbeszéd szájról szájra jár az egész khalasarban - mondta. - Azt mondják, Khal Drogo le-
esett a lováról.
- Segíts rajta! - kérlelte Dany. - Azt állítottad, hogy szeretsz. Erre a szeretetre kérlek, segíts most
rajta!
A lovag letérdelt mellé. Hosszan és keményen Drogóra meredt, aztán a lányra.
- Küldd el a szolgálólányaidat!
Dany torka összeszorult a félelemtől. Szó nélkül intett nekik. Irri kiterelte a többi lányt a sátor-
ból.
Amikor egyedül maradtak, Ser Jorah elővette a tőrét. Fürgén és nagydarab ember létére megle-
pően ügyesen elkezdte lekaparni a fekete leveleket és az odaszáradt sarat Drogo mellkasáról. A ta-
pasz keményre kötött, mint a Bárányemberek sárfalai és a falakhoz hasonlóan könnyen tört. Ser
Jorah feltörte a merev sarat a késével, kipiszkálta a darabokat a húsból és egyenként lefejtette a le-
veleket. Átható, édeskés bűz áradt a sebből, olyan sűrű, hogy a lány majdnem öklendezni kezdett.
A levelekre vastag rétegben száradt rá a vér és a genny. Drogo mellkasa fekete volt és tompán
fénylett a rothadástól.
- Nem - suttogta Dany és könnyek gördültek le az arcán. - Ne, istenek, kérlek, hallgassatok meg,
ne!
Khal Drogo hadonászott, mintha valami láthatatlan ellenséggel küzdene. Nyitott sebéből lassan
sűrű, fekete vér buggyant elő.
- A khalod halott ember, hercegnő.
- Nem, nem halhat meg, nem szabad meghalnia, csak egy karcolás volt - Dany apró tenyerébe
vette a hatalmas, kérges kezét és megszorította. - Nem engedem, hogy meghaljon...
Ser Jorah keserűen felnevetett.
- Khaleesi vagy királynő, ez meghaladja a te hatalmadat. Takarékoskodj a könnyeiddel, gyer-
mekem! Sirasd meg holnap, vagy egy év múlva. Most nincs időnk a bánatra. Mennünk kell, még-
pedig gyorsan, mielőtt meghal.
Dany kétségbeesetten pillantott rá.
- Menni? Hová kellene mennünk?
- Én azt mondom, Asshaiba. Messze délen van, az ismert világ határán, de azt mondják, nagy
kikötő. Ott találunk hajót, ami visszavisz Pentosba. Ne táplálj hiú reményeket, kemény út lesz.
Megbízol a khasodban? Eljönnének velünk?
- Khal Drogo azt parancsolta nekik, hogy vigyázzanak rám - válaszolta Dany bizonytalanul -, de
ha ő meghal... - megérintette hasa domborulatát. - Nem értem. Miért kellene elmenekülnünk? Én
vagyok a khaleesi. Drogo örökösét hordom a szívem alatt. Ő lesz a khal Drogo után...
Ser Jorah megrázta a fejét.

418