Page 420 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

DAENERYS
- Most meghalsz! - ígérte neki. Az arakh villódzott a vörös szürkületben, Dany méhében vadul
rugdalózott a gyermek. A hajlított penge elsiklott az egyenes mellett és a páncélon tátongó nyíláson
át egyenesen a lovag csípőjébe vágódott.
Mormont felhördült és megtántorodott. Dany éles fájdalmat érzett a hasában és valami nedveset
a combjai között. Qotho diadalmasan felordított, az arakh azonban csontot ért és egy fél szívverés-
nyi időre elakadt benne.
Ennyi elég volt. Ser Jorah teljes maradék erejét összeszedve lesújtott a karddal, átszakítva húst,
izmot és csontot és a következő pillanatban Qotho alkarja ernyedten fityegett egy vékony bőrle-
beny és izomrost végén. A lovag következő vágása a dothraki fülét vette célba és olyan kíméletlen
volt, hogy Qotho arca szinte szétrobbant.
A dothrakik ordítoztak, Mirri Maz Duur úgy jajgatott a sátorban, hogy a hangjában már nem
volt semmi emberi, Quaro pedig vízért könyörgött, miközben haldoklott. Dany segítségért kiáltott,
de nem hallotta senki. Rakharo Haggóval küzdött, arakh villant arakh-kal szemben, majd Jhogo os-
tora csattant, hangosan, mint a mennydörgés és a szíj Haggo nyaka köré tekeredett. Egy rántás és a
vérlovag hátratántorodott, elveszítve az egyensúlyát és a fegyverét. Rakharo üvöltve előreszökkent
és mindkét kezével lecsapot Haggo fejére. A penge hegye remegve és vörösen állt meg Haggo
szemei között. Valaki elhajított egy követ és amikor Dany odanézett, észrevette, hogy a válla fel-
szakadt és vérzik.
- Ne - zokogott. - Ne, kérlek, hagyjátok abba, túl nagy, túl nagy az ár!
Még több kő repült felé. Megpróbált a sátor felé kúszni, de Cohollo megragadta. Könyörtelen
ujjak ragadták meg a haját, hátrafeszítették a fejét és a vérlovag tőrét érezte a torkán.
- A gyermekem! - sikoltotta és úgy látszott, az istenek meghallották, mert Cohollo abban a pil-
lanatban halott volt. Aggo nyila a karja alatt hatolt be, átütve a tüdejét és a szívét.
Amikor Daenerys végül összeszedte az erejét, hogy felemelje a fejét, látta, hogy a tömeg szét-
széled és a dothrakik halkan visszalopóznak a sátraikba és az alvószőnyegeikhez. Néhányan fel-
nyergelték a lovukat és elvágtattak. A nap lenyugodott. A khalasarban mindenütt tüzek égtek ha-
talmas, narancssárga lánggal, dühösen pattogtak és égő zsarátnokokat köpködtek az ég felé. Meg-
próbált feltápászkodni, de a fájdalom megrohanta és összepréselte, mint egy óriási marok. Elakadt
a lélegzete, csak tátogni bírt. Mirri Maz Duur hangja olyan volt, mint valami gyászének. Az árnyak
egyre vadabbul keringtek a sátorban.
Egy kar nyúlt a dereka alá és Ser Jorah lábra állította. Az arca ragacsos volt a vértől és Dany
észrevette, hogy hiányzik a fél füle. Megrázkódott a karjaiban, ahogy a fájdalom újból rátört, és
hallotta, amint a lovag a szolgálólányokért kiált. Vajon mindannyian rettegnek? Tudta a választ.
Úgy érezte, mintha a fia kést tartana mindkét kezében és a hasát szabdalná velük, hogy kijusson be-
lőle.
- Doreah, a fene vigyen el! - ordított Ser Jorah. - Gyere ide! Hozd a szülőasszonyokat!
- Nem fognak idejönni. Azt mondják, ő meg van átkozva.
- Jöjjenek, vagy levágom a fejüket!
Doreah zokogott.
- Elmenekültek, uram!
- A maegi! - szólalt meg valaki. Talán Aggo? - Vidd őt a maegihez!
Ne, szerette volna mondani Dany, ne, azt ne, nem szabad, de amikor kinyitotta a száját, csak
hosszú, fájdalmas sikoly hagyta el a torkát, egész testét elöntötte a veríték. Mi ütött beléjük, hát
nem látják? Az alakok a sátorban táncoltak, köröztek a tűz és a véres üst körül, sötét formák a ho-
mokselyem előtt és többnek közülük egyáltalán nem volt emberi formája. Látta egy óriási farkas
árnyékát, egy másik pedig olyan volt, mint egy lángoktól ölelt ember.
- A Bárányasszony ismeri a szülőágy titkait - mondta Irri. - Így mondta. Hallottam.
- Igen - helyeselt Doreah. - Én is hallottam.
Ne, kiáltotta, de lehet, hogy csak gondolta, mert már suttogás sem hagyta el az ajkát. Érezte,
hogy viszik. Kinyitotta a szemét és a komor, halott égboltot látta maga fölött, amint feketén, kopá-
ran és csillagtalanul bámul vissza rá. Kérlek, ne\ Mirri Maz Duur hangja egyre erősödött, míg végül

423