Page 423 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
lyének hét harangja egy napon és egy éjszakán át zúgott, gyászuk mennydörgése bronz hullámok-
ban hömpölygött végig a városon. Egy tímár legénye elmondta Aryának, hogy csak a király halála-
kor kondítják meg így a harangokat.
Semmi mást nem akart, csak hazamenni, de Királyvárat nem volt olyan könnyű elhagyni, mint
korábban hitte. Mindenki háborút emlegetett, és az aranyköpönyegesek úgy lepték el a falakat,
mint a bolhák... nos, például őt. A Bolhavégen aludt háztetőkön és istállókban, bárhol, ahol arra al-
kalmas helyet talált és igen hamar rájött, hogy a név kitűnően illik a negyedre.
A Vörös Toronyból való szökése óta Arya minden nap sorra látogatta a város hét kapuját. A
Sárkánykapu, az Oroszlánkapu és a Régi Kapu zárva voltak és be voltak rácsozva. A Sárkapu és az
Istenek kapuja nyitva volt, de csak a városba befelé lehetett közlekedni rajtuk. Az őrök itt senkit
sem engedtek ki. Akiknek volt engedélyük a távozásra, a Királykapun vagy a Vaskapun át távoz-
hattak, itt azonban vörös palástos és oroszlánsisakos Lannister katonák álltak őrt. Amikor Arya le-
kukucskált egy fogadó tetejéről a Királykapu mellett, látta, hogy az őrök átkutatják a szekereket és
hintókat, a lovasokkal kinyittatják a csomagjaikat és kikérdeznek mindenkit, aki gyalogosan akar
áthaladni.
Időnként arra gondolt, hogy átússza a folyót, de a Feketevíz széles volt és nagyon mély. Min-
denki azt mondta, hogy az áramlatai gonoszak és alattomosak. Arra pedig nem volt pénze, hogy ki-
fizessen egy révészt vagy feljusson egy hajóra.
Nemes atyja arra tanította, hogy soha ne lopjon, de hogy miért, azt egyre nehezebb volt felidéz-
nie. Ha rövidesen nem jut ki, az aranyköpönyegesekkel kell próbálkoznia. Amióta megtanulta leüt-
ni a madarakat a fakarddal, nem sokszor volt éhes, de félt, hogy a túl sok galambhústól megbeteg-
szik. Mielőtt eljutott volna Bolhavégre, néhányat nyersen evett meg.
A Bolhavégen voltak olyan kifőzdék a sikátorok mentén, ahol évek óta hatalmas üstökben főtt a
pörkölt és elcserélhette a fél madarát egy előző napi kenyér sarkáért és egy fazék „barnáért", a má-
sik felét pedig beledobták a tűzbe és megsütötték neki, ha hajlandó volt kihuzigálni a tollait. Arya
bármit megadott volna egy csésze tejért és egy citromos süteményért, de a barna sem volt olyan
rossz. Általában árpa volt benne meg répa-, hagyma- és petrezselyemdarabkák, néha még alma is, a
tetején pedig vékony réteg zsír lebegett. Igyekezett nem gondolni a húsra. Egyszer kapott egy darab
halat.
Ezeknek a helyeknek az volt az egyetlen hibájuk, hogy sohasem voltak üresek és bármilyen rö-
vid idő alatt is tömte magába az ételt, Arya érezte, hogy bámulják. Volt, aki a csizmáját vagy a kö-
pönyegét vizslatta és a lány jól tudta, mi jár a fejükben. Mások tekintete egyenesen a ruhája alá kú-
szott. Róluk nem tudta, mi jár a fejükben és ettől még jobban megijedt. Néhányszor követték az ut-
cára és megkergették, de eddig még senkinek sem sikerült elkapnia.
Az ezüst karperecet, amit szeretett volna eladni, a kastélyon kívül töltött első éjszakán ellopták
tőle a meleg ruhák batyujával együtt. Egyszerűen elcsenték, mialatt ő egy kiégett házban aludt a
Malac úton. Csak a köpenyt hagyták ott, amiben kuporgott, a bőrruhát a hátán, fa gyakorlókardját...
és Tűt. A kardon rajta feküdt, máskülönben annak is lába kélt volna, hiszen többet ért, mint az ösz-
szes többi együttvéve. Attól kezdve Arya jobb karjára vetett köpenyben járkált, hogy elrejtse a csí-
pőjénél lógó pengét. A fakardot bal kezében vitte, ahol mindenki jól láthatta, hogy elijessze vele a
rablókat, az étkezdékben azonban voltak emberek, akiket még egy csatabárd sem ijesztett volna el.
Ez elég volt ahhoz, hogy elmenjen az étvágya. Gyakran inkább éhesen tért nyugovóra, mint hogy
vállalja a rámeredő tekinteteket.
Ha egyszer kijut a városból, talál majd bogyókat meg gyümölcsösöket, ahonnét lophat magának
almát meg cseresznyét. Emlékezett rá, hogy sok ilyet látott a királyi út mentén, amikor dél felé
utaztak. Az erdőben pedig áshat ki gyökereket, sőt talán néhány nyulat is becserkészhet. A város-
ban csak patkányokat, macskákat és girhes kutyákat lehetett elkapni. Hallotta, hogy a kifőzdék egy
marék rezet adnak egy alomnyi kutyakölyökért, de erre még gondolni sem szeretett.
A Liszt utca alatt sikátorok és keresztutcák labirintusa következett. Arya átverekedte magát a
tömegeken és megpróbált távolságot tartani saját maga és az aranyköpönyegesek között. Megtanul-
ta, hogy az utca közepén kell maradni. Néha félre kellett ugrania szekerek vagy lovak elől, de ott

426