Page 424 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

ARYA
legalább látta közeledni őket. Ha az épületek közelében haladt, az emberek megragadták. Voltak
sikátorok, ahol kénytelen volt a falhoz simulni, mert az épületek olyan közel voltak egymáshoz,
hogy szinte összeértek.
Kurjongató gyerekek kis csapata szaladt el mellette egy guruló karikát kergetve. Arya búsan né-
zett utánuk. Eszébe jutott, amikor ő karikázott Brannel, Jonnal és kisöccsével, Rickonnal. Eltűnő-
dött, mekkorára nőhetett már Rickon, és hogy vajon Bran szomorú-e. Bármit megadott volna érte,
hogy Jon ott legyen vele, „kishúgomnak" szólítsa és beletúrjon a hajába. Nem mintha sok turkálás-
ra lett volna szüksége. Látta a tükörképét a pocsolyákban és nem hitte, hogy létezett valaha is gu-
bancosabb haj az övénél.
Megpróbált beszédbe elegyedni a gyerekekkel, akikkel az utcán találkozott, hátha összebarát-
kozhat valamelyikükkel és lesz hol aludnia, de nem megfelelő szavakat mondhatott. A kicsik csak
gyors, gyanakvó pillantást vetettek rá és elszaladtak, ha közeledni akart feléjük. Nagyobb fivéreik
és nővéreik kérdéseket tettek fel neki, amelyekre nem tudott felelni, kicsúfolták és lopni akartak tő-
le. Éppen tegnap egy nyurga lány, aki kétszer olyan idős lehetett, mint ő, fellökte és megpróbálta
lehúzni a csizmáját a lábáról, Arya azonban fültövön vágta a fakarddal. Erre az zokogva és véres
arccal elszaladt.
Ahogy lefelé igyekezett a hegyen Bolhavég felé, egy sirály siklott el fölötte. Arya figyelmesen
nézte, de sokkal magasabban volt, mintsem a fakarddal elérhette volna. A tengert juttatta eszébe.
Talán az a kivezető út. Öreg Nan néha mesélt olyan fiúkról, akik potyautasként elrejtőztek a keres-
kedőgályákon és elhajóztak mindenféle kalandok felé. Talán ő is megtehetné. Elhatározta, hogy
felkeresi a kikötőt. Amúgy is útba esett a Sárkapu felé, azt ma még nem ellenőrizte.
A rakpartok furcsán csendesek voltak, amikor Arya odaért. Észrevett egy újabb pár aranyköpö-
nyegest, amint egymás mellett sétálnak a halpiacon, de azok rá sem pillantottak. A bódék fele üre-
sen állt, és úgy vette észre, mintha kevesebb hajó állna a kikötőben, mint ahogy emlékezett. Oda-
kint Feketevizen a király három hadigályája hajózott alakzatban. Az aranybevonatú hajótestek se-
besen hasították a vizet, ahogy az evezők emelkedtek és süllyedtek. Arya figyelte őket egy darabig,
majd megindult a folyó mellett.
Amikor megpillantotta a fehér szaténszegélyű, szürke gyapjúköpenyes őröket a harmadik mó-
lón, a szívverése is elállt. Deres címerének látványa könnyeket csalt a szemébe. Mögöttük kecses,
három evezősoros kereskedőgálya ringatózott a mólóhoz kötve. Arya nem tudta elolvasni a hajó
oldalára festett nevet, mert a szavak idegenek voltak a számára, myri, braavosi, vagy talán felső-
valyriai nyelven íródhattak. Elkapta egy elhaladó kikötői munkás kabátját.
- Bocsánat - mondta neki -, milyen hajó ez?
- Ez a Szelek Boszorkánya - válaszolta a férfi.
- Még mindig itt van! - tört ki Aryából. A rakodómunkás furcsán nézett rá, majd vállat vont és
továbbment. Arya futva megindult a móló felé. A Szelek Boszorkánya az a hajó volt, amit apja bé-
relt, hogy hazavigye őket... még mindig várakozik! Azt hitte, már réges-régen vitorlát bontott.
Két őr kockázott, a harmadik pedig fel-alá járkált, keze a kardgombján nyugodott. Szégyellte
volna, ha látják, hogy sír, mint egy gyermek, ezért megállt egy pillanatra és megdörgölte a szemét.
A szeme, a szeme, a szeme, miért...
Láss a szemeddel, hallotta Syrio suttogását.
Arya látott. Apja összes emberét ismerte. A három szürke köpönyeges viszont idegen volt.
- Te! - kiáltott rá a járkáló őr. - Mit akarsz itt, fiú?
A másik kettő felpillantott a kockából.
Aryának minden lelkierejére szüksége volt, hogy ne eredjen futásnak, de tudta, ha megteszi,
azonnal utána vetik magukat. Közelebb sétált. Egy lányt keresnek, őt pedig fiúnak nézték. Akkor
hát fiú lesz!
- Akarsz galambot venni? - megmutatta neki a döglött madarat.
- Tűnj el innét! - mondta neki az őr.
Arya úgy tett, ahogy mondta. Nem kellett színlelnie az ijedtséget. A katonák visszatértek a koc-
kához mögötte.

427