Page 427 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.
P. 427
TRÓNOK HARCA
A fekete-arany páncélt viselő férfi Apa mögé lépett és erősen megbökte. „Hagyd békén!", sze-
rette volna kiáltani Arya, de tudta, hogy úgysem figyelnének rá. Rágni kezdte az ajkát.
Az apja felemelte a hangját és újrakezdte.
- Eddard Stark vagyok, Deres Ura és a Király Segítője - mondta ezúttal hangosabban. A hangja
betöltötte a teret. - Azért állok elétek, hogy istenek és emberek színe előtt bevalljam árulásomat.
- Nem - nyöszörögte Arya. A tömeg kiabálni és sikoltozni kezdett alatta. Gúnyos és trágár meg-
jegyzések repkedtek a levegőben. Sansa a tenyere mögé rejtette az arcát.
Az apja még jobban felemelte a hangját, küszködött, hogy meghallják.
- Elárultam királyom bizalmát és barátom szeretetét - kiáltotta. - Megesküdtem, hogy megvé-
dem a gyermekeit, de még ki sem hűlt a teste, én már összeesküvést szőttem, hogy letaszítsam trón-
járól és meggyilkoljam a fiát, valamint magamnak kaparintsam meg a koronát. A Fősepton, Szere-
tett Baelor és a Hét legyenek tanúi szavaim igazának: Joffrey Baratheon az egyedüli igaz örököse a
Vastrónnak és az istenek kegyelméből ő a Hét Királyság Ura és a Birodalom Védelmezője.
Egy kő repült feléje a tömegből. Arya felsikoltott, amikor látta, hogy eltalálja az apját. Az
aranyköpönyegesek akadályozták meg, hogy elessen. Az arcán vér folyt le a homlokán tátongó
mély sebből. Az első követ még több követte. Az egyik az Apa balján álló őrt találta el. Egy másik
hangos csendüléssel pattant le a fekete-arany páncélos lovag mellvértjéről. A Királyi Testőrség két
tagja Joffrey és a királyné elé lépett, hogy pajzsával védje meg őket a kövektől.
A lány keze a köpenye alá siklott és megtalálta Tűt a hüvelyében. Az ujjai a markolatra fonód-
tak, és olyan szorosan megmarkolta, ahogy talán még semmit sem markolt meg életében. Kérlek,
istenek, vigyázzatok rá, imádkozott. Ne engedjétek, hogy bántsák az apámat!
A Fősepton letérdelt Joffrey és az anyja előtt.
- Ahogy vétkezünk, úgy szenvedünk - kántálta mély, öblös hangon, sokkal hangosabban, mint
Apa. - Ez az ember bevallotta a bűneit az istenek és az emberek előtt, ezen a szent helyen - szivár-
ványok villóztak a feje körül, ahogy könyörgésre emelte a kezeit. - Az istenek igazságosak és Ál-
dott Baelor megtanította nekünk, hogy kegyesek is. Mi legyen eme áruló sorsa, felség?
Ezernyi torok ordítozott, de Arya nem hallotta őket. Joffrey herceg... nem, Joffrey király... elő-
lépett testőrei pajzsa mögül.
- Az anyám arra kért, engedjem meg Lord Eddardnak, hogy feketét öltsön, Lady Sansa pedig
kegyelemért könyörgött apja számára. - Akkor egyenesen Sansára nézett, elmosolyodott és Arya
egy pillanatig azt hitte, az istenek meghallgatták az imáját, Joffrey azonban visszafordult a tömeg
felé és így folytatta: - De nekik lágy, asszonyi szívük van. Amíg én vagyok a királyotok, az árulás
mindig elnyeri méltó büntetését. Ser Ilyn, hozd el nekem a fejét!
A tömeg ordítozásban tört ki és Arya érezte Baelor szobrának rengését, ahogy az emberek neki-
feszültek a talapzatnak. A Fősepton a király gallérjába kapaszkodott, Varys hadonászva odarohant,
még a királyné is mondott neki valamit, de Joffrey megrázta a fejét. A lordok és lovagok félreáll-
tak, amikor ő lépett elő. Magas volt és hústalan, egy vaspáncélba öltözött csontváz. A Királyi íté-
letvégrehajtó. Tompán, mintha nagyon messziről érkezne hozzá, Arya meghallotta nővére sikoltá-
sát. Sansa térdre rogyott és hisztérikus zokogásban tört ki. Ser Ilyn Payne felhágott az emelvényre.
Arya átkígyózott Baelor lábai között és a tömegbe vetette magát. Egy henteskötényt viselő férfi-
ra esett és a földre döntötte. Abban a pillanatban valaki a hátának vágódott és maga is majdnem el-
esett. Testek gyűrűje zárult köré, botladoztak és lökdösődtek, rátapostak a szerencsétlen hentesre.
Arya feléjük suhintott Tűvel.
Magasan az emelvényen Ser Ilyn Payne intett és a fekete-arany páncélos lovag valamilyen pa-
rancsot kiáltott. Az aranyköpenyesek a márványra lökték Lord Eddardot, feje és mellkasa lelógott a
széléről.
- Hé, te! - kiáltott egy dühös hang Aryára, ő azonban nekilendült, félrelökte az embereket az út-
jából, átpréselte magát közöttük és teljes erejével belerohant abba, aki az útjába állt. Egy kéz mo-
toszkált a lábánál, odacsapott, sípcsontokba rúgott bele. Egy asszony megbotlott, Arya pedig vé-
gigszaladt a hátán, s közben mindkét irányban vagdalkozott, de hiába, hiába, túl sokan voltak, mire
sikerült utat nyitnia, az rögtön be is zárult előtte. Valaki félreütötte. Még mindig hallotta Sansa si-
430
