Page 428 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.
P. 428

ARYA
         koltását.
            Ser Ilyn kétkezes pallost vett elő a hátára erősített hüvelyből. Ahogy a feje fölé emelte a pengét,
         a napfény végighullámzott a fekete acélon és megcsillant a minden borotvánál élesebb széleken.
         Jég, gondolta Arya, nála van jég! A könnyei végigcsorogtak az arcán és megvakították.
            És ekkor egy kar nyúlt ki az emberi falból és ujjak fonódtak a karjára, mint egy farkascsapda,
         olyan erősen, hogy elejtette Tűt. Megrántották és érezte, hogy elveszíti a lába alól a talajt. Elesett
         volna, ha a kéz nem tartja fent, könnyedén, mintha rongybaba lett volna. Egy arc hajolt közel az
         övéhez. Hosszú, fekete haj, gubancos szakáll és rothadó fogak.
            - Ne nézz oda! - mordult rá egy vastag hang.
            - Én... én... én... - zokogta Arya.
            Az öregember olyan keményen megrázta, hogy a fogai összekoccantak.
            - Fogd be a szád és csukd be a szemed, fiú!
            Gyengén, mintha a messzeségből érkezne, meghallott egy... egy hangot... lágy, sóhajszerű han-
         got, mintha milliónyi ember egyszerre engedte volna ki a levegőt a tüdejéből. Az öregember ujjai a
         karjába mélyedtek, mereven, mint a vas.
            - Nézz rám! Igen, ez az, rám! - a lehelete savanyú bortól bűzlött. - Emlékszel, fiú?
            A szag juttatta eszébe. Arya látta a kócos, zsíros hajat, a foltos, poros fekete köpenyt, ami az
         öregember torz vállaira borult, a rámeredő kérlelhetetlen, fekete szempárt. Emlékezett a fekete test-
         vérre, aki meglátogatta az apját.
            - Most már megismersz, ugye? Okos fiú - kiköpött. - Itt végeztek. Velem jössz és befogod a
         szádat - amikor válaszolni akart, a férfi újra megrázta, még keményebben. - Azt mondtam, befo-
         god!
            A tér kezdett kiürülni. A fal eloszlott körülöttük, ahogy az emberek visszaszivárogtak kis időre
         felfüggesztett életükhöz. Arya élete azonban elillant. Némán lépdelt... Yoren mellett. Igen, ez a ne-
         ve, Yoren. Nem emlékezett, az öreg mikor találta meg Tűt, ám most visszaadta neki.
            - Remélem, tudod használni, fiú.
            - Nem vagyok... - kezdte.
            Az öreg egy ajtónak lökte, mocskos ujjaival megragadta a haját és rántott egyet rajta, hátrafe-
         szítve a fejét.
            - ...okos fiú, azt akartad mondani?
            A másik kezében kés volt.
            Amikor a penge megvillant az arca előtt, Arya hátravetette magát, vadul rugdalózni kezdett, ide-
         oda rángatta a fejét, de a férfi tartotta a hajánál fogva, olyan erősen, hogy a fejbőre szinte szaka-
         dozni kezdett és sós könnyek ízét érezte a szájában.




























                                                                                              431
   423   424   425   426   427   428   429   430   431   432   433