Page 432 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

BRAN
- De itt van. Láttam - Rickon arcán könnyek csillantak. - Láttam tegnap éjjel.
- Álmodban...?
Rickon bólintott.
- Hagyjátok! Hagyjátok békén! Hazajön, ahogy ígérte. Hazajön.
Bran még sohasem látta Luwin mestert ennyire elbizonytalanodni. Vér csepegett a karjáról, ahol
Borzaskutya elszakította gyapjúinge ujját és feltépte a húst alatta.
- Osha, a fáklyát! - mondta összeszorított fogakkal, az asszony pedig felkapta, mielőtt kialudt
volna. Nagybátyja másának mindkét lábán kormos foltok éktelenkedtek.
- Annak... annak a szörnyetegnek - folytatta Luwin - a kutyaólakban kellene lennie leláncolva!
Rickon megveregette Borzaskutya véráztatta orrát.
- Elengedtem. Nem szereti a láncokat. - Az állat megnyalta az ujjait.
- Rickon - mondta Bran -, szeretnél velem jönni?
- Nem. Szeretek itt.
- De hát itt sötét van. És hideg.
- Nem félek. Meg kell várnom Apát.
- Várhatsz rá velem - felelte Bran. - Együtt várjuk, te meg én és a farkasaink.
Mindkét rémfarkas a sebeit nyalogatta. Mostantól nem árt majd odafigyelni rájuk.
- Bran! - a mester hangja határozott volt. - Tudom, hogy jót akarsz, de Borzaskutya túl vad ah-
hoz, hogy szabadon rohangáljon. Én már a harmadik ember vagyok, akit megharapott. Ha szabad-
jára engedjük a kastélyban, csak idő kérdése, mikor végez valakivel. Az igazság kemény, de a far-
kast meg kell láncolni vagy... - habozott.
...vagy meg kell ölni, gondolta Bran, de nem ezt mondta.
- Nem láncokra született. Menjünk mindannyian a tornyodba várakozni.
- Az lehetetlen - szögezte le Luwin mester.
Osha elvigyorodott.
- Ha jól tudom, a fiú az ifjú lord itt - visszaadta a fáklyáját Luwinnak és megint a karjába vette
Brant. - Irány a mester tornya!
- Jössz, Rickon?
Az öccse bólintott.
- Ha Borzas is jön - felelte, és Osha meg Bran után szaladt. Luwin mester nem tehetett mást, kö-
vette őket és óvatos szemeit a farkasokon tartotta.
Luwin mester tornyocskája olyan zsúfolt volt, hogy Bran elcsodálkozott, hogyan találhat meg itt
bármit is. Az asztalokon és székeken imbolygó könyvkupacok emelkedtek, a polcokon bedugaszolt
tégelyek sorakoztak, a bútorokat gyertyacsonkok és megszáradt viaszfoltok borították, a myri
bronzlencse háromlábú állványon állt a terasz ajtaja mellett, a falakon csillagászati táblázatok és
térképek függtek, a gyékények között árnyéktérképek hevertek szerteszét, mindenfelé papírdarab-
ok, tollak és tintatartók kallódtak, és mindent a gerendák között fészkelő hollók ürüléke pettyezett.
Fülsüketítő harsogásuk betöltötte a helyiséget, miközben Osha megmosta, kitisztította és bekötözte
a mester sebeit Luwin tömör utasításai alapján.
- Ez ostobaság - mondta a kicsi, szürke emberke, mialatt Osha valami csípős kenőccsel keneget-
te a farkasharapásokat. - Elismerem, felettébb különös, hogy mind a ketten ugyanazt az álmot láttá-
tok, ha azonban egy kicsit elgondolkodtok rajta, végül is természetes. Hiányzik nemes atyátok és
tudjátok, hogy fogoly. A félelem megfertőzheti az emberi elmét és furcsa gondolatokat ébreszthet
benne. Rickon még túl fiatal, hogy megértse...
- Már négyéves vagyok - vágott közbe Rickon. Az Első Torony vízköpőit bámulta a lencsés
csövön keresztül. A rémfarkasok a szoba két ellenkező végében foglaltak helyet. A sebeiket nyalo-
gatták és csontokat rágcsáltak.
- ...túl fiatal és, aúúú, hét pokol, ez éget, ne, ne hagyd abba, még! Túl fiatal, mint mondtam, de
te, Bran, elég idős vagy hozzá, hogy tudd: az álmok csak álmok.
- Néhány igen, néhány nem - Osha halvány vörös tűztejet csepegtetett az egyik hosszú sebbe.
Luwin felnyögött. - Az erdő gyermekei mesélhetnének neked egy-két dolgot az álmokról.

435