Page 434 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

BRAN
indítottak. A régi dalok szerint a gyermekek sötét varázslattal megduzzasztották a tengert, hogy el-
öntse a földeket és összetörje a Kart, de már túl késő volt bezárni a kaput. A háborúk tovább dü-
höngtek, míg az emberek és a gyermekek vére vörösre nem festette a földet, de a gyermekek közül
többen vesztek oda, mint az emberek közül, mert az emberek nagyobbak és erősebbek voltak, a fa,
a kő és az obszidián pedig nem szállhatott szembe a bronzzal. Végül mindkét fél oldalán a bölcsek
kerekedtek felül és az Elsők hősei és vezetői találkoztak a gyermekek zöldlátóival és erdei táncosa-
ival egy Isten Szemének nevezett tó közepén fekvő kis sziget varsafa ligeteiben.
- Ott kötötték meg az Egyezséget. Az Elsők megkapták a partvidéket, a magas síkságokat, a
napfényes réteket, a hegyeket és a lápokat, de a sűrű erdőket a gyermekek örökre megtarthatták és
egyetlen varsafát sem vághattak ki többé a birodalomban. Hogy az istenek tanúsítsák az aláírást, a
sziget minden fája kapott egy arcot, azután pedig megalakult a zöld emberek szent rendje, hogy vi-
gyázza az Arcok Szigetét.
- Az Egyezség négyezer évre békét és barátságot hozott az emberek és a gyermekek között. Az
Elsők idővel még a magukkal hozott istenekről is megfeledkeztek és az erdő titkos isteneit kezdték
imádni. Az Egyezmény aláírása a Hajnalkor végét és a Hősök Korának kezdetét jelentette.
Bran ujjai a fényes, fekete nyílhegyre fonódtak.
- De azt mondod, az erdő gyermekei már nem léteznek.
- Itt nem is - szólalt meg Osha és elharapta az utolsó kötés végét. - A Faltól északra más a hely-
zet. A gyermekek, az óriások és a többi régi faj mind oda mentek.
Luwin mester sóhajtott.
- Asszony, a törvények szerint halottnak kellene lenned, vagy fogolynak. A Starkok sokkal kí-
méletesebben bánnak veled, mint megérdemelnéd. Nem tisztességes dolog, ha köszönetképpen os-
tobaságokkal tömöd a fiúk fejét.
- Mondd el, hová mentek! - kérte Bran. - Tudni akarom.
- Én is - visszhangozta Rickon.
- Rendben van - dörmögte Luwin. - Amíg az Elsők királyságai biztos lábakon álltak, az Egyez-
ség is kitartott, végig a Hősök Kora és a Hosszú Éjszaka alatt, egészen a Hét Királyság születéséig.
Végül azonban, évszázadokkal később, eljött az idő, amikor más népek is átkeltek a keskeny tenge-
ren.
- Az Andalok jöttek elsőként. Magas, világos hajú harcosok voltak, akik acélt és tüzet hoztak
magukkal. Az új istenek hétágú csillagát viselték a mellükön. A háborúk több száz esztendőn át tar-
tottak, de végül mind a hat déli királyság elbukott előttük. Az Elsők uralma csak itt tartott ki, ahol
Észak Királyai minden sereget visszavertek, amelyik át akart kelni a Nyakon. Az Andalok kiéget-
ték a varsafa ligeteket, levágták az arcokat és ha rájuk akadtak, lemészárolták a gyermekeket. Min-
denhol a Hét diadalát zengték a régi istenek felett. A gyermekek északra menekültek...
Nyár vonítani kezdett.
Luwin mester meglepetten elhallgatott. Amikor Borzaskutya is felpattant és a hangja csatlako-
zott testvéréhez, rettegés markolt Bran szívébe.
- Jön - suttogta kétségbeesett bizonyossággal. Tegnap éjszaka óta tudta, mióta a varjú levezette a
kriptába, hogy elbúcsúzzon. Tudta, de nem hitte el. Azt akarta, hogy Luwin mesternek legyen iga-
za. A varjú, gondolta, a háromszemű varjú...
Az üvöltés olyan hirtelen abbamaradt, ahogy feltámadt. Nyár odament Borzaskutyához és nya-
logatni kezdett egy véres szőrcsomót testvére nyakán. Az ablakból szárnysuhogás hallatszott.
A szürke kőpárkányra leszállt egy holló, kitátotta a csőrét és durván, érdesen felrikoltott. A
mélységes bánat sikolya volt ez.
Rickon sírva fakadt. A nyílhegyei egymás után kipotyogtak a kezéből és nagyot koppantak a
padlón. Bran odavonta magához és megölelte.
Luwin mester úgy meredt a fekete madárra, mintha tollas skorpió volna. Felemelkedett és las-
san, mint egy alvajáró az ablakhoz lépett. Füttyentett, és a holló a bekötözött karjára szökkent. A
szárnyaira alvadt vér tapadt.
- Egy sólyom tette - motyogta Luwin -, talán egy bagoly. Szegény jószág, csoda, hogy eljutott

437