Page 438 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.
P. 438
SANSA
játjai: nem bízott bennük. Amikor az öltözködésre került a sor, azt a zöld selyem köntöst választot-
ta, amit a tornán is viselt. Eszébe jutott, milyen lovagiasan viselkedett vele Joff akkor éjjel a lako-
ma alatt. Talán a ruháról neki is eszébe jut, és kedvesebben bánik majd vele.
Megivott egy pohár aludttejet és várakozás közben elmajszolt egy kis édes kekszet, hogy meg-
nyugtassa a gyomrát. Dél volt, mire Ser Meryn visszatért. Fehér páncélja volt rajta, arannyal futta-
tott ing lakkozott pikkelyekkel, magas sisak arany napkorongot ábrázoló fejdísszel, csillogó láb-
vért, nyakvédő, páncélkesztyű, csizma és arany oroszlánnal összefogott, súlyos gyapjúköpeny. A
sisakrostély nem volt a sisakján, hogy jobban látsszon savanyú képe: a táskák a szeme alatt, széles,
lebiggyedő szája és szürke foltokkal borított rozsdaszín haja.
- Úrnőm - hajolt meg, mintha alig három órával azelőtt nem verte volna véresre. - Őfelsége arra
utasított, hogy kísérjelek a trónterembe.
- Arra is utasított, hogy üss meg, ha nem vagyok hajlandó veled menni?
- Nem vagy hajlandó velem jönni, hölgyem? - A tekintete kifejezéstelen volt. Még csak egy pil-
lantást sem vetett a zúzódásra, amit ő okozott.
Sansa rájött, hogy a lovag nem gyűlöli és nem is szereti. Semmit sem érez iránta. Ő csak egy...
tárgy volt a számára.
- De igen - felelte neki és felállt. Szeretett volna dühöngeni, szeretett volna olyan fájdalmat
okozni neki, amilyet a férfi okozott, szerette volna figyelmeztetni: ha egyszer királyné lesz, szám-
űzeti, ha megint meg meri ütni... eszébe jutottak azonban a Véreb szavai, tehát csak ennyit mon-
dott: - Azt teszem, amit csak őfelsége parancsol.
- Ahogy én is - felelte a lovag.
- Igen... de te nem vagy igaz lovag, Ser Meryn.
Sansa tudta, hogy Sandor Clegane röhögött volna ezen. Mások szitkozódtak volna és megfe-
nyegetik, hogy fogja be a száját, talán még a bocsánatáért is esedeztek volna. Ser Meryn Trant
egyiket sem tette. Ser Meryn Trant egyszerűen nem törődött vele.
Az erkélyen Sansán kívül senki sem tartózkodott. A lány lehajtott fejjel állt és a könnyeivel
küszködött, míg Joffrey odalent ült a Vastrónján és osztotta azt, amit igazságnak méltóztatott ne-
vezni. Tíz esetből kilenc untatta, ezeket a tanács gondjaira bízta, és kényelmetlenül fészkelődött ül-
tében, mialatt Lord Baelish, Pycelle nagymester vagy Cersei királyné megoldotta az ügyet. Amikor
azonban úgy döntött, hogy ő hoz határozatot, még felséges édesanyja sem tántoríthatta el szándéká-
tól.
Egy tolvajt hoztak elé és ő ott helyben, a fogadóteremben megparancsolta Ser Ilynnek, hogy
vágja le a kezét. Két lovag jött el hozzá valami földterület feletti vitájukban és ő elrendelte, hogy
másnap reggel párbajozzanak érte.
- Halálig - tette hozzá. Egy asszony térdre esett és egy árulóként kivégzett férfi fejéért könyör-
gött. Azt mondta, nagyon szerette, és tisztességesen akarja eltemetni.
- Ha szerettél egy árulót, bizonyára magad is áruló vagy - közölte Joffrey. Két aranyköpönyeges
megragadta az asszonyt és elvonszolták a börtönbe.
A békaképű Janos Slynt a tanácskozó asztal végénél ült. Fekete bársonyzekét és fényes arany-
gallért viselt, és helyeslően bólintott minden alkalommal, amikor a király valami ítéletet hozott.
Sansa mereven bámulta visszataszító arcát és eszébe jutott, hogyan lökte a földre az apját, hogy Ser
Ilyn lefejezhesse. Szeretett volna kárt tenni benne, azt kívánta, hogy valami hős őt is lökje fel és
csapja le a fejét. Egy hang azonban azt súgta, hogy nincsenek többé hősök, és emlékezett, mit
mondott neki Lord Petyr itt, ebben a teremben:
- Az élet nem hősköltemény, kedvesem. Könnyen lehet, hogy egy napon a saját károdon fogod
megtanulni ezt.
Az életben a szörnyek győznek, gondolta magában. Ekkor a Véreb hangját hallotta, a kövön
súrlódó fém hideg csikorgását.
- Kíméld meg magad a fájdalomtól, leány, és add meg neki, amit akar!
Az utolsó ügy egy vaskos kocsmai dalnok volt, akit azzal vádoltak, hogy gúnydalt írt a néhai
Robert királyról. Joff előhozatta a hárfáját és megparancsolta neki, hogy játssza el a balladát az ud-
441
