Page 441 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TRÓNOK HARCA
nítsd meg!
A lovag ezúttal megragadta az állát és erősen tartotta a fejét, amikor megütötte. Két pofont ka-
pott, balról jobbra, majd, keményebben, jobbról balra. A szája felrepedt és az arcán végigfolyó vér
összekeveredett sós könnyeivel.
- Nem lenne szabad folyton sírnod - mondta neki Joffrey. - Ha mosolyogsz és nevetsz, sokkal
csinosabb vagy.
Sansa mosolyt erőltetett az arcára. Félt, ha nem teszi, a király újra ráuszítja Ser Merynt, de hiá-
ba, Joffrey még mindig rosszallóan csóválta a fejét.
- Töröld le a vért, tiszta maszat vagy!
A külső párkány az álláig ért, a járda belső szélén azonban nem volt semmi, semmi, csak a het-
ven vagy nyolcvan láb mélyben ívelő híd. Elég lenne egyetlen lökés, mondta magának. Éppen ott
állt, pontosan ott, és rajta vigyorgott azzal a vastag gilisztaszájával. Képes vagy rá, mondta magá-
nak. Képes vagy rá. Tedd meg most rögtön! Még az sem számított volna, ha vele együtt lezuhan.
Egyáltalán nem számított volna.
- Nesze, leány! - Sandor Clegane letérdelt elé, így közéjük került. Ekkora embertől igencsak
meglepő gyengédséggel törölgetni kezdte a felrepedt szájából csorgó vért.
A pillanat elillant. Sansa lesütötte a szemét.
- Köszönöm - mondta, amikor a férfi végzett. Jól nevelt lány lévén sohasem feledkezett meg az
udvariasságról.

444