Page 449 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TYRION

- Náluk van a fiam - mondta Tywin Lannister.
- Náluk, uram - a hírvivő hangja fakó volt a kimerültségtől. Crakehall csíkos vadkanját félig el-
takarta a szakadt felsőköpenyének mellére száradt vér.
Az egyik fiad, gondolta Tyrion. Ivott egy korty bort és egy szót sem szólt. Jaime-re gondolt. Ha
felemelte a karját, fájdalom nyilallt a könyökébe, és eszébe juttatta saját rövidke harci tapasztalatát.
Szerette a bátyját, de Kaszter Hegy minden aranyáért sem lett volna ott vele a Suttogó Erdőben.
Apja összegyűlt kapitányai és zászlóhordozó urai elhallgattak, amikor a hírvivő elmesélte a tör-
ténetet. Az egyetlen hallható hang a hosszú, huzatos helyiség végében álló kandallóban égő fatörzs
ropogása és sziszegése volt.
A hosszú, kíméletlen menetelést követően a kilátás, hogy akár csak egyetlen éjszakát is egy fo-
gadóban tölthet, rendkívüli módon felvidította Tyriont... bár nem bánta volna, ha nem megint eb-
ben a fogadóban, az összes hozzá kötődő emlékkel együtt. Az apja gyilkos tempót diktált és ennek
meg is lett az ára. A csatában megsérült emberek lépést tartottak velük vagy ott hagyták őket, és
kénytelenek voltak magukról gondoskodni. Minden reggel újabb és újabb katonák maradtak az út
mellett, akik aludni tértek és soha nem ébredtek fel. Minden délután újabbak estek össze menetelés
közben. És minden este újabbak dezertáltak az alkonyi homály leple alatt. Tyrion maga is kísértést
érzett, hogy velük menjen.
Éppen odafent volt, egy tollas ágy és Shae testének melegét élvezte maga mellett, amikor a
fegyverhordozója felébresztette, hogy lovas érkezett Zúgóból szörnyű hírekkel. Tehát hiába volt az
egész. Az eszeveszett rohanás délnek, a véget nem érő erőltetett menetek, az árokban hagyott holt-
testek... mindez semmiért. Robb Stark napokkal előttük ért Zúgóba.
- Hogy történhetett ez meg? - siránkozott Ser Harys Swyft. - Hogyan? Még a Suttogó Erdő után
is, Zúgó vasbilincsben volt, hatalmas sereggel körülvéve... milyen őrület késztette Ser Jaime-et,
hogy három különálló táborra bontsa szét a hadseregét? Biztosan tudta, milyen sebezhetővé válik
ezáltal!
Nálad jobban, te ferde állú anyámasszony katonája, gondolta Tyrion. Lehet, hogy Jaime elve-
szítette Zúgót, de feldühítette, ha a bátyját olyasvalaki rágalmazza, mint Swyft, egy szégyentelen
seggnyaló, akinek az volt a legnagyobb teljesítménye, hogy hasonlóan ferde állú lányát hozzáadta
Ser Kevanhoz, s így a Lannisterekhez kötötte magát.
- Én ugyanezt cselekedtem volna - felelte a nagybátyja sokkal nyugodtabban, mint Tyrion tette
volna. - Még sohasem láttad Zúgót, Ser Harys, különben tudnád, hogy Jaime-nek nem sok választá-
sa volt. A vár annak a földnyelvnek a végén helyezkedik el, ahol a Bukókő a Három Folyó Vörös
Ágába ömlik. A folyók egy háromszög két oldalát képezik és ha veszély fenyeget, a Tullyk kinyit-
ják a zsilipjeiket feljebb, ezzel széles, vízzel telt várárkot teremtenek a harmadik oldalon és Zúgót
szigetté változtatják. A falak közvetlenül a vízből emelkednek ki és a tornyokból a védőknek több
mérföldre remek rálátásuk nyílik a szemközti partokra. Ha minden odavezető utat le akar zárni, az
ostromlónak el kell helyeznie egy tábort a Bukókőtől északra, egyet a Vörös Ágtól délre, egy har-
madikat pedig a folyók között, az ároktól nyugatra. Egyszerűen nincs más lehetőség. Semmilyen.
- Ser Kevan igazat beszél, uraim - szólalt meg a hírvivő. - Kihegyezett karókból védőfalat épí-
tettünk a táborok köré, de ez sem volt elég, mert nem kaptunk figyelmeztetést, és a folyók elválasz-
tottak bennünket egymástól. Először az északi tábort rohanták le. Senki sem számított támadásra.
Marq Piper már egy ideje fosztogatta az ellátó oszlopainkat, de neki alig ötven embere volt. Ser
Jaime az azt megelőző éjszakán vonult ki, hogy elbánjon velük... vagyis azzal, amiről azt hittük,
ők. Azt a hírt kaptuk, hogy a Stark sereg dél felé masírozik a Zöld Ágtól keletre...
- Na és a felderítőitek? - Ser Gregor Clegane arca mintha kőből lett volna. A kandallóban lobo-
gó tűz komor narancssárga árnyalatot kölcsönzött a bőrének és mély árnyékot vetett a szemgödrei-
re. - Nem láttak semmit? Nem figyelmeztettek benneteket?
A vérfoltos hírvivő megrázta a fejét.

452