Page 450 - Trónok Harca - Tűz és Jég Dala I.

TYRION
- A felderítőink sorra eltűntek. Azt hittük, Marq Piper műve. Akik mégis visszajöttek, nem lát-
tak semmit.
- Aki nem lát semmit, annak nincs szüksége a szemeire - jelentette ki a Hegy. - Vágassátok ki és
adjátok a következő felderítőnek. Mondjátok meg neki, remélitek, hogy négy szem többet lát, mint
kettő... és ha mégsem, az utána következőnek már hat lesz.
Lord Tywin Lannister Ser Gregor felé fordult és tanulmányozni kezdte az arcát. Tyrion arany
csillanását látta, ahogy a fény visszatükröződött apja pupillájáról, de nem tudta volna eldönteni, a
tekintetében helyeslés vagy undor bujkál. Lord Tywin általában csendben maradt a tanácskozások
alatt, jobban szerette meghallgatni az embereit, mielőtt maga is felszólalt volna. Tyrion maga is
megpróbálta utánozni ezt a szokását. Ez a mély hallgatás azonban még tőle is szokatlan volt. A bo-
rához sem nyúlt még.
- Azt mondtad, éjjel jöttek - nógatta Ser Kevan.
A férfi fáradtan bólintott.
- A Fekete Hal vezette az előőrsöt. Levágta az őröket és eltakarította a védműveket a fő roham
számára. Mire az embereink feleszméltek, mi történik, már lovasok özönlöttek át az árkokon és vé-
gigvágtattak a táboron kardokkal és fáklyákkal. Én a nyugati táborban aludtam, a két folyó között.
Amikor meghallottuk a csatazajt és láttuk az égő sátrakat, Lord Brax a tutajokhoz vezetett bennün-
ket, és megpróbáltunk átevezni, az áramlat azonban elsodort bennünket, a Tullyk pedig köveket
kezdtek hajigálni ránk a falakról. Láttam, ahogy az egyik tutaj aprófává zúzódik szét, három másik
pedig felfordul. Az emberek a folyóba estek és belefulladtak... akik pedig mégis átjutottak a túlpart-
ra, azokra a Starkok vártak a parton.
Ser Flement Brax rövid ujjú, ezüst és bíbor kabátot viselt. Az arcán olyan ember kifejezése ült,
aki nem igazán érti, amit az imént hallott.
- Nemes atyám...
- Sajnálom, uram - mondta a hírvivő. - Lord Brax teljes páncélzatot viselt, amikor a tutaja felbo-
rult. Nagyon hősiesen viselkedett.
Bolond módjára viselkedett, gondolta Tyrion. A kupáját forgatta az asztalon és a bor mélyére
bámult. Ócska tutajokon átkelni egy folyón éjszaka, páncélban, amikor az ellenség a túlsó parton
vár... ha ez a hősiesség, akkor ő inkább minden alkalommal a gyávaságot választja. Eltűnődött, va-
jon Lord Brax különösebben hősiesnek érezte-e magát, amikor az acél súlya lehúzta a fekete víz
alá.
- A folyók közötti tábort is lerohanták - folytatta a hírvivő. - Mialatt mi próbáltunk átkelni, még
több Stark jelent meg nyugatról, két hadoszlop páncélos lovasság. Láttam Lord Umber láncos óriá-
sát és a Mallisterek sasát, de a fiú vezette őket egy rettenetes farkassal az oldalán. Én magam nem
láttam, de azt mondják, a farkas megölt három embert és széttépett vagy egy tucat lovat. A lándzsá-
saink pajzsfalat alkottak és felfogták az első rohamot, de amikor a Tullyk meglátták, hogy harcba
szálltak, kinyitották Zúgó kapuit és egy kitörő csapat Lord Tytos vezetésével hátbatámadta őket.
- Az istenek irgalmazzanak! - káromkodott Lord Lefford.
- Hordó Umber felgyújtotta az ostromtornyokat, amiket építettünk, Hollófa ura pedig megtalálta
Ser Edmure Tullyt megláncolva a foglyok között, akiket magával is vitt. A déli táborunk parancs-
noka Ser Forley Prester volt. Amikor látta, hogy a másik két tábor elveszett, kétezer lándzsással és
ugyanennyi íjásszal rendezetten visszavonult, a szabadlovasait vezető tyroshi zsoldos azonban el-
hajította a lobogóit és átállt az ellenséghez.
- Az ördög vigye azt az embert! - Kevan nagybátyja inkább dühösnek, mint meglepettnek lát-
szott. - Figyelmeztettem Jaime-et, hogy ne bízzon meg benne. Aki pénzért harcol, csak az erszé-
nyéhez hű.
Lord Tywin összefonta az ujjait az álla alatt. Csak a szeme mozgott, miközben figyelt. Sűrű
arany oldalszakálla olyan mozdulatlan arcot szegélyezett, hogy akár maszk is lehetett volna, de
Tyrion látta, hogy apja borotvált fején apró verejtékcseppek csillognak.
- Hogyan történhetett ez meg? - sopánkodott megint Ser Harys Swyft. - Ser Jaime-et elfogták,
az ostromgyűrűt megtörték... ez katasztrófa!

453